Blagojevics megmutatta, hogyan lehet féken tartani a Ferencvárost
Az OTP Bank Liga 9. fordulójának legnagyobb rangadóját a Ferencvárosi TC hazai pályán vívta meg a Debreceni VSC-vel. A találkozó végeredménye 2–2 lett, és rengeteg érdekességet meg lehetett figyelni, nézzük, mik voltak ezek!
A Fradi kezdőcsapata a csütörtöki, Fiorentina elleni idegenbeli Konferencia-liga mérkőzéshez képest csupán egy helyen változott, Henry Wingo került be Ibrahim Cissé helyére. Ehhez képest a debreceniek vezetőedzője, Szrdjan Blagojevics több helyen is változtatni kényszerült az alapcsapatán, elsősorban kényszerűségből, ugyanis Dusan Lagator eltiltás, míg Meldin Dreskovics és Alexander Mojzis sérülés miatt nem állt a rendelkezésére. Ebből kifolyólag Kusnyír Eriknek kellett Olekszandr Romancsuk mellé behúzódnia a védelem közepére és a fiatal Baranyai Nimródnak kellett a jobbhátvéd posztot ellátnia. Némi meglepetésre előtte nem Szécsi Márk vagy Alekszandrosz Kiziridisz kapott lehetőséget, hanem a 19 éves Vajda Botond.
A találkozó debreceni szempontból katasztrofálisan indult, mivel Ferenczi János kapitális egyéni hibáját Marquinhos azonnal gólra váltotta, így már az első percben vezetést szerzett az FTC. Azonban ez a DVSC játékát nem befolyásolta. Mind védekezésben, mind támadásban azok az elemek köszöntek vissza a játékukban, amelyek Blagojevics érkezése óta folyamatosan megfigyelhetők. Ezen a találkozón a Lokinak főleg a védekezése volt remek. Képesek voltak megvalósítani azt, amit a Dejan Sztankovics féle érában egyetlen másik NB I-es csapat sem. Távol tudták tartani a Fradit Megyeri Balázs kapujától.
Ennek eredménye pedig az lett, hogy a Fradinak alig volt gólhelyzete. A Wyscout mérései szerint legutóbb, az MTK ellen 25 lövése volt a zöld-fehéreknek, míg a Kecskemét ellen 19, a Kisvárda ellen pedig 29. Ezzel szemben Megyerinek csak 9 lövéssel kellett szembenéznie. A másik kulcskérdés a Fradi kapcsán, hogy hány szögletet tudnak elvégezni. A IX. kerületiek fölénye ugyanis gyakran a sarokrúgásokban csúcsosodik ki, mióta Sztankovics az edző, ilyen szituációt követően vették be a Fiorentina, a Kecskemét és a Kisvárda kapuját is. Ez részben annak volt köszönhető, hogy rengeteg szögletet elvégezhettek, az MTK ellen 7-et, a KTE ellen 13-at, a Kisvárda ellen 10-et. Tehát a Loki elleni 4 szöglet kifejezetten alacsonynak számít.
Ez pedig leginkább azért alakult így, mert a Fradi a vendégek kapujától jóval távolabb tudta csak birtokolni a labdát, mint az előző három NB I-es mérkőzésén, és így kevesebb lehetősége volt a sarokrúgások kiharcolására. A többi belföldi ellenfélhez képest a Debrecen a labdabirtoklásban is versenyre tudott kelni a zöld-fehérekkel. A Flashscore adatai szerint 50-50% volt a labdabirtoklás, míg a Fradi az előző három bajnokiján, sorrendben az MTK, a Kecskemét és a Kisvárda ellen 60, 62 és 65 százalékos fölényben volt. Tehát a Debrecen nem csak távolabb tudta tartani a Ferencvárost a kapujától, de a labdabirtoklást is egyensúlyban tudta tartani, és ez vezetett ahhoz, hogy az FTC lényegesen kevesebb helyzetet tudott kidolgozni.
Milyen eszközökkel tudta a Debrecen trénere megakadályozni a Ferencváros előre nyomulását?
Többféle letámadási módozatot is bevetett Blagojevics. Ami állandó volt, hogy magasan kezdte csapata a presszingelést. Az egyik legjellemzőbb momentum az a „plusz egy, mínusz egyes” struktúra volt, ami annyit jelent, hogy elöl eggyel kevesebb, míg hátul eggyel több embere van a letámadó csapatnak. Ez általában akkor tud hatékonyan megvalósulni, ha az ellenfél „plusz emberét”, azaz az üresen hagyott játékost a labdától távol tudják tartani, mert így a leszűkült területen létszámazonosság alakul ki, ami általánosságban a védekező csapatnak kedvez.
A képen látható, hogy a szabad ember, Henry Wingo és a labda közötti távolság óriási, így ő nem tudja segíteni az építkezést. Ezzel párhuzamosan a labdás ember közvetlen környezetében a Debrecennek sikerült létszámazonosságot teremtenie, miközben a labdás játékost nyomás alá is helyezték. Passzopciók híján Cebrail Makreckis elveszítette a labdát, a Loki következhetett bedobással.
A 10. percben egy hasonló szituációt láthattunk. Ezúttal is nagyon sikeresen kényszerítette egy oldalra a Ferencvárost a Debrecen, ügyesen egyenlítették ki a létszámfölényt úgy, hogy a hosszú oldalon (a képen nem látszik) szabadon hagyták Cristian Ramírezt. Samy Mmaee pozíciójából és testhelyzetéből adódóan lehetetlen lett volna megjátszania az ecuadori szélső védőt, tehát jól funkcionált a Loki-presszing és ismételten kikényszerítették azt, hogy a Fradi felívelje a labdát.
Egy az egy elleni letámadás
A Fiorentina ellen is megmutatkozott, hogy a Ferencváros az egy az egy elleni letámadásokat nem vagy csak nagyon nehezen képes feltörni. Így volt ez a Debrecen ellen is. Bár a találkozó nagy részén nem ezt alkalmazta a hajdúsági gárda, egyszer-egyszer mégis elővették, aminek köszönhetően el tudták érni, hogy a fővárosiak gyorsabban szabaduljanak a labdától, ami az ő malmukra hajtotta a vizet.
A 47. percben az emberezős letámadási formát preferálta a Debrecen. Az ilyen esetekben Dzsudzsák Balázs lépett fel Bárány Donát mellé, hogy direkten támadhassák a középső védőket. A kép bal oldalán nem látható, de Brandon Domingues figyel Makreckisre. A szélen ezúttal nem a jobbszélső támadta meg Ramírezt, hanem Hamzat Ojediran. (Általában ő a védelem előtt szokott biztosítani és Sztefan Loncsar szokott magasan presszingelni.) Az emberezős letámadás elleni egyik megoldása ferencvárosi részről a kapus, Dibusz Dénes bevonása lehetett volna, aki adott esetben támogathatta volna a labdabirtoklást.
Dejan Sztankovics a napok, hetek múlásával egyre inkább a saját arcára képes formálni a csapatot. Egyre tisztábban mutatkozik meg, hogy a szerb edző miként képzeli el a Ferencvárost. Ugyanakkor honfitársa a vasárnap délutáni mérkőzésen megmutatta, hogyan lehet eredményesen futballozni ez ellen a Fradi ellen. A 2–2-es végeredmény önmagában is sikerként könyvelhető el a Groupama Arénában, de amennyiben Ferenczi és Megyeri nem várt egyéni hibáitól eltekintünk, akkor a játéka alapján a Debrecen a három pontot is begyűjthette volna. A piros-fehérekre az utóbbi fordulókban rájár a rúd, balszerencsésen veszítenek pontokat, emiatt kissé törvényszerű is volt, hogy a Ferencváros otthonában sem ússzák meg baki nélkül. Mindenesetre a Debrecen játéka továbbra is biztató, ahogyan a Ferencvárosé is, bár ők nem ezen a mérkőzésen bizonyították ezt.
Kiemelt kép: fradi.hu
Szerző
