Kontrollált visszaesés Manchesterben: az újjáépülő City is trófeákért küzd

Amikor 2023-ban a Manchester City valahára megnyerte a Bajnokok Ligáját, abszolút a csúcson volt. Abban a szezonban a bajnoki cím és az FA-kupa is az égszínkékeké lett, a történelmi triplázással 15 esztendő után révbe ért a projekt. Manchester kék felén azóta sóvárogtak az európai serlegre, hogy 2008-ban az Abu Dhabi United Group (ADUG, az Egyesült Arab Emírségek alelnöke, Manszúr sejk magáncége) felvásárolta, és a világ egyik leggazdagabb futballklubjává tette a Cityt.

Hazai fronton gyorsan jöttek is az eredmények: 2011-ben FA-kupa-győzelem (42 év után), 2012-ben bajnoki cím (44 év után), 2014-ben ligakupa-elsőség (38 esztendő után) – a Manchester City egy átlagos (és a másodosztályban sem ismeretlen) középcsapatból egycsapásra topklubbá emelkedett. A klub a 2010–2011-es kiírás óta mindössze egyszer szorult le a Premier League dobogójáról (a 2015–2016-os idényben negyedik volt), az igazi fellendülést azonban Josep Guardiola 2016-os érkezése hozta meg. A spanyol mester irányításával 2018 és 2024 között hét év alatt hat bajnoki címet, míg közel tízéves regnálása során összesen 19 trófeát nyert a City, amely az elmúlt másfél évtized messze legsikeresebb angol csapata.

Viharfelhők az Etihad felett

A visszaesés valahol törvényszerű volt, hiszen kulcsjátékosok távoztak, vagy voltak tartósan sérültek – és a generációváltást sem lehetett tovább odázni. Mindeközben a mai napig lóg a levegőben a klub és Premier League közötti, a 2009 és 2018 közötti pénzügyi szabályszegésekre vonatkozó, 115 vádpontból álló per végleges lezárása.

A vádak szerint az ADUG és az állami szponzorok (mint az Etihad) közötti pénzmozgások nem voltak transzparensek; a tulajdonos rejtett tőkeinjekciókat hajtott végre, amelyeket szponzori bevételnek tüntettek fel, hogy megfeleljenek a pénzügyi fair play szabályainak. Noha a bizottsági meghallgatás már 2024 decemberében lezárult, a PL és a Manchester City még mindig a független testület döntésére vár. Az elsőfokú ítélet csak hetekkel a szezon vége után, vagyis idén nyáron várható. A hivatalos verdikt után azonban mindkét fél fellebbezhet, ami további hónapokkal (vagy akár évekkel) odázhatja az ügy végleges lezárását. Amennyiben a klubot bűnösnek találják a legsúlyosabb vádakban (szponzorációs bevételek mesterséges felduzzasztása, titkos kifizetések), a büntetés a hatalmas pénzbírságtól a radikális (40-60 pont) azonnali pontlevonáson át egészen a Premier League-ből való kizárásig terjedhet. Bár a legrosszabb forgatókönyv nem túl valószínű, ha esetleg mégis a Cityvel akarnának példát statuálni, annak egészen drámai következményei is lehetnek.

Guardiola marad, de mi lesz a pénzügyi szabálytalanságok miatti eljárás vége? (Fotó: Phil Noble/Reuters)

Sokan Guardiola távozását is biztosra vették (különösen az esetleges szankciók esetén), a katalán tréner azonban 2027-ig hosszabbított, és jelzésértékű, hogy az új kontraktusa nem tartalmaz kilépési záradékot arra az esetre, ha a csapatot alacsonyabb osztályba sorolnák. Pep többször kijelentette, hogy akkor is maradna, ha a klubot a League One-ba (harmadosztály) száműznék. A sikerkovács feltétlen hűsége a folytatólagosság és a csúcsra való visszatérés fundamentuma lehet.

A City a jogi hercehurca ellenére is rekordösszegeket költött (az előző évben több mint 350 millió fontért igazolt), ami a vezetőség magabiztosságát sugallja. Ugyanakkor egy esetleges kizárás vagy súlyos pontlevonás esetén az UEFA is szankcionálhatja a klubot, ami elzárná az utat a Bajnokok Ligája elől, így akár a legjobb játékosaik megtartása is veszélybe kerülhetne. Az egyesület a 2024–2025-ös pénzügyi évben 9,9 millió fontos veszteséget jelentett, ami az első deficites szezonjuk a koronavírus-járvány óta. Ez a jogi költségek és a csökkenő bevételek (korai kiesés a BL-ből, szerényebb részesedés a PL-pénzdíjakból) következménye, ami szigorúbb gazdasági fegyelmet igényelhet a jövőben.

A kontroll elvesztése és a védekezés felpuhulása: Rodri kiesésével nem egy játékost, hanem a rendszer stabilitását veszítette el a City

A City játékának legfőbb jellemzője korábban a fojtogató kontroll volt, ám ez az elmúlt szezonra látványosan fellazult. A statisztikák jelentős romlást mutatnak: míg a 2023–2024-es bajnokcsapat meccsenként mindössze 0,89 gólt kapott, ez a mutató a következő idényben 1,15-re emelkedett. A visszaesés egyik oka a középpályás stabilitás hiánya volt, amit alapvetően Rodri 2024 szeptemberi keresztszalag-szakadása, és a védekezésben is oroszlánrészt vállaló Julian Álvarez távozása idézett elő.

Az aranylabdás Rodri nélkül a City elvesztette azt a biztonsági hálót, amely idejekorán megállította az ellentámadásokat. Mivel a pótlására bevetett Mateo Kovacic és Ilkay Gündogan sem rendelkezett azzal a fizikai dominanciával, játékolvasó és helyezkedési képességgel, ami a spanyol sajátja, a csapat (a motorja elvesztésével) jóval alacsonyabb fordulatszámon működött. Rodri sérülése előtt a City vele a pályán a meccsei 74 százalékát megnyerte, nélküle azonban minden harmadik mérkőzését elveszítette. A meccsenkénti 2,1 sikeres szerelésének és 1,4 labdaszerzésének Kovacic vagy az FC Barcelonából egy év után visszatérő Gündogan csak a töredékét tudta felmutatni. Guardiola emiatt direktebb játékra váltott, több gyors átmenettel és jóval kevesebb lassan építkező fázissal, ami azonban sebezhetőbbé tette a védelmet. A City hatékonyságának alapja a domináns labdabirtokláson alapuló pozíciós játék volt, a megreformált rendszerben azonban szignifikánsan nőtt a (korábban jóval kevésbé kitett) védelem felelőssége, és a rest defence minőségének szerepe.

Rodri minden szempontból nagyon hiányzott (Forrás: beinsports.com)

A City régebben taktikai szabálytalanságokkal is megakasztotta a kontrákat, az előző idényben azonban az ellenfelek 35 százalékkal több sikeres progresszív labdavezetést mutattak be a City középpályáján, mint a csapat aranykorában. A középpálya már nem tudta olyan hatékonyan lelassítani az ellenfelet, így a belső védők (Rúben Dias, Josko Gvardiol vagy John Stones) gyakran kiszolgáltatott egy-egy elleni szituációkba kerültek.

Guardiola sikereinek alapja mindig is a labdavesztés utáni azonnali visszatámadás volt. A 2018–2019-es és 2021–2022-es csúcsszezonokban a City PPDA-mutatója 8,2 körül mozgott, ami a liga legintenzívebb letámadását jelentette. Az előző kiírásban és a kurrens szezon első harmadában ez az adat 12 fölé nőtt, tehát az ellenfeleknek több idejük és területük volt felépíteni a támadásokat. Míg a triplázás idején a City meccsenként átlagosan 11,5 labdaszerzést produkált az ellenfél harmadában, ez a mutató 9,2-re esett vissza. A letámadás hatástalansága miatt a védelem közvetlen nyomás alá kerül, amit jól mutat, hogy az ellenfelek lövéseinek minősége (xG per shot) a korábbi 0,09-ről 0,13-ra nőtt.

A védelem újjáépítése

A legfontosabb tehát a védelem megszilárdítása volt. Ederson távozása és Gianluigi Donnarumma érkezése alapvetően új helyzetet teremtett, hiszen az olasz kapus passzkészsége egyértelműen elmarad a brazilétól – a bravúrvédései azonban előrelépést jelentettek. Ugyanakkor a védelmi vonal és a kapus közötti passzjáték intenzitása megváltozott, amihez a többi védőnek is alkalmazkodnia kellett.

Mivel Stones sorozatos sérülései miatt egyre kevesebb meccset tudott vállalni (a hírek szerint a nyáron távozhat is), a védelem tengelyében a Rúben Dias–Gvardiol duó állandósult. A gólerős Gvardiol nemcsak belső védőként, hanem ál-balhátvédként és a támadásépítésekben is fontos szerepet játszik, igaz január óta lábtörés miatt maródi. Két héttel a horvát sérülése után le is igazolták Marc Guéhit a Crystal Palace-tól, és mivel az angol válogatott középhátvéd szerződése a nyáron lejárt volna, „csupán” 23 millió eurót kellett érte fizetni.

A nagyobb gondok azonban a védelem két oldalán voltak. Kyle Walker távozása után sokáig nem volt méltó utódja az angolnak, az utóbbi időben az eredetileg középpályás Matheus Nunes látja el a jobbhátvéd feladatkörét – tűrhetően. A baloldalon pedig Nico O’Reilly néz ki a legjobban, de a saját nevelésű 21 éves angol középpályás eddig legtöbbször hatos vagy nyolcas poszton szerepelt. A tavaly nyáron 36,8 millióért szerződtetett Rayan Ait-Nouri finoman szólva sem nemzetközi topszint, O’Reilly azonban a portugállal (és algériai „posztriválisával”) szemben egészen kimagasló teljesítményt nyújt, és hosszú távú megoldás is lehetne a védelem bal oldalán, egy klasszis jobbhátvéd azonban elkélne még Manchesterben.

A De Bruyne utáni űr, Rodri visszaesése, kétélű szélsőjáték és Marmoush jelentősége

Kevin De Bruyne távozásával csökkent a csapat kreativitása, a City támadójátéka kiszámíthatóbbá vált: kevesebb a váratlan mélységi beindulás, több a meddő oldalpassz, és a csapat túlnyomórészt Erling Haaland fizikai erejére, vagy a szélsők egyéni megoldásaira támaszkodik a kollektív kombinációs játék helyett. Rodri visszatérése sem hozta vissza azonnal a korábbi strukturális stabilitást, Bernardo Silva teljesítménye is valamelyest visszaesett, ahogy Phil Fodené is.

A szélsők teljesítménye egyszerre jelent erősséget és strukturális problémát a The Sky Blues játékában. A Manchester City szélsőjátéka 2023 után alapvető stílusváltáson ment keresztül: a korábbi, kontrollra épülő rendszert felváltotta az „izolációs” futball. Ez egyszerre a csapat legnagyobb fegyvere és Achilles-sarka is. Míg az új generáció egyéni villanásaival és kiváló cselezőkészségével képes megbontani a legzártabb védelmeket is, a játékuk kockázatosabb, mint az elődöké. Míg Raheem Sterling vagy Riyad Mahrez türelmesen tartották a labdát, biztosítva a folyamatos dominanciát, Jérémy Doku és társai a direktebb támadásokat részesítik előnyben, ami több labdavesztéshez és rendezetlen védekezési fázishoz vezet. Emiatt a City kevesebb tiszta ziccert alakít ki Haalandnak, miközben a védelem a szélsők taktikai fegyelmezetlensége és a labdavesztések utáni kontrák miatt sokkal nagyobb nyomás alá kerül, felborítva a korábban megszokott taktikai egyensúlyt.

Doku meccsenkénti 4,6 sikeres cselével toronymagasan kiemelkedik a PL-ből, és Rayan Cherki (három gól, nyolc assziszt, 15 kialakított nagy helyzet – ebben csak Bruno Fernandes előzi a ligában) is kitűnő teljesítményt nyújt. A legújabb szerzemény Antoine Semenyóra sem lehet panasz (kilenc meccs, öt gól, egy gólpassz), Savinho azonban nagy csalódás. Az előző bajnoki szezonban a góltalansága mellett legalább az előkészítésben jeleskedett a brazil (29 mérkőzésen egy gól és nyolc assziszt), ebben a kiírásban azonban (17 mérkőzésen) egyetlen árva gólpasszt jegyeztek fel a neve mellé.

Marmoush megszerzése nem látványos, de nagyon fontos húzás volt (Fotó: Getty Images)

Omar Marmoush sem a kanadai táblázat hőse (egy gól, három gólpassz), ami egy derekasan presszingelő balszélsőtől még nem lenne tragikus (Guardiola éppen a védekező attitűdje miatt kedveli), de mivel ő Haaland első számú helyettese is, ezek még akkor is szerény számok, ha középcsatárként is sokkal több energiát fektet a védők zavarásába, mint a norvég. Marmoush remek ütemérzékkel indul be a belső védő és a szélsőhátvéd közötti függőleges folyosókba: míg Haaland inkább középen, a tizenhatoson belül várja a labdát, az egyiptomi folyamatosan mozog kifelé, széthúzva a védelmi vonalat. Gyakran lép vissza a középpályára is, hogy ott létszámfölényt alakítson ki, majd onnan robban be a védők mögötti üres területekre. Korábban ezeket a beindulásokat és visszalépéseket főleg Gündogan és De Bruyne valósította meg, most azonban Marmoush az, aki a támadósorból visszalépve elvégzi ezt a melót, ezzel teret nyitva Haalandnak vagy a második hullámban érkező társaknak. Ő tehát elsősorban nem a statisztikai mutatói, hanem a struktúrában betöltött szerepe miatt fontos.

Javuló tendenciák: érik a City, de még nincs teljesen kész

Guardiola csapata még mindig alakulófélben van, a spanyol mester lassan két éve próbálja rekonstruálni egykor világverő csapatát. A mű még nyilvánvalóan nem készült el, vannak megoldandó feladatok. Rodri jövője is bizonytalanná vált, de a sorsa nem csak a Real Madrid érdeklődése miatt kérdéses: az sem teljesen bizonyos, hogy lesz-e, lehet-e még egyáltalán olyan formában a 29 éves Európa-bajnok spanyol, ami miatt 2019-től a sérüléséig kihagyhatatlan volt a világ egyik legjobb csapatából. A szerződése jövő nyárig szól, vélhetően a világbajnokság után dőlhet el, merre viszi az útja. De szükség lenne egy modern jobbhátvédre is, továbbá nem ártana egy virtigli befejező csatár sem, mert, ha Haaland kidől a sorból, Marmoush egyedül nagyon kevés lesz.

A játék mindenesetre kezd beérni, a tavaszi szezonra a csapat agresszivitása látványosan fokozódott. A szezon második felében a City produkálja a legalacsonyabb PPDA-t a Premier League-ben, ami azt jelzi, hogy Guardiola sikeresen visszahozta a fojtogató letámadást. Annak ellenére, hogy az angol sajtó is stílusváltásról cikkezett, a City maradt a legtöbbet passzoló csapat a ligában (átlagosan 570 passz/meccs márciusban). A labdabirtoklása már nem minden mérkőzésen domináns és elmarad a korábbi 65-70 százalékos átlagoktól, de még mindig a PL legfelső szintjén van: 60,1 százalék – az Arsenal is csak egy hajszállal előzi meg (60,2).

A Manchester City átalakuláson megy keresztül, a keret jelentős része kicserélődött (Fotó: Martin Rickett/PA Images via Getty Images)

A statisztikák szerint a City a védekezési mutatók (szerelések, blokkok) tekintetében a liga második felében tanyázik, mivel továbbra is a labdabirtoklással igyekszik operálni; de a letámadás agresszivitásának és a meccsenként két gólt termelő támadógépezetnek köszönhetően továbbra is látótávolságon belül van az éllovas Arsenal.

Az „ágyúsok” előnye 31 forduló után kilenc pont, de a City eggyel kevesebb mérkőzést játszott. Az biztos, hogy a manchesteriek idén már nem maradnak trófea nélkül, hiszen a ligakupa-döntőjében 2–0-ra verték az Arsenalt. Az FA-kupa negyeddöntőjében pedig szabályosan kiütötték a Liverpoolt (4–0), a fináléba jutásért (az Arsenalt búcsúztató) másodosztályú Southamptont kell legyőzniük április utolsó hétvégéjén. A döntőben a Chelsea–Leeds United párharc győztese lenne az ellenfél, így a duplázásra is egész jó esélyei mutatkoznak Guardiola csapatának. Amennyiben érvényesül a papírforma, egy esetleges Chelsea–Manchester City fináléban feltétlenül utóbbi volna a favorit, hiszen utoljára a 2021-es BL-döntőben szenvedett vereséget a Chelsea-től, és a londoniak az előző hat hazai kupadöntőjüket egyaránt elveszítették.

A bajnoki címre már jóval kevesebb a City esélye, de a legendás tavaszi formaidőzítésre bőven alapozhat (utoljára január 17-én, az Old Traffordon kapott ki a PL-ben), ahogyan a BL-ben is érdekelt és nyilvánvalóan fáradó Arsenal visszaesésében is reménykedhet. A második hely szinte biztosra vehető, és tulajdonképpen a mezőnyből kimagasló Arsenal mellett a City az egyetlen csapat a Big Sixből, amely igazán jól teljesít. Ugyan a városi rivális United egy nagyon mély gödörből látszik kilábalni végre, de mindenki más háza táján komoly gondok vannak. A Liverpool csak árnyéka a címvédő önmagának, a Chelsea kiszámíthatatlan, a Tottenham Hotspur pedig a bennmaradásért küzd. Ha a manchesteriek úgy fejezik be a szezont ahogy szokták, még az is lehet, hogy ők nevetnek a végén.

Az egyetlen ténylegesen kifogásolható pontja a City idényének a Bajnokok Ligája-szereplés. Noha az alapszakasz nyolcadik helyét megcsípve közvetlenül a legjobb 16 közé jutott, a rekordbajnok Real Madrid ellen gyakorlatilag már az odavágó első félidejében elbukta a párharcot Federico Valverde mesterhármasa miatt. Nyilván a sorsolás sem volt éppen szerencsés, de akárhogy is, a kettős vereség ténye, és az 1–5-ös összesített eredmény bizony vérszegény. Igaz, a BL sosem volt a manchesteriek felségterülete. A 2011–2012-es kiírásban történt debütálásuk óta mindössze négyszer jutottak be a legjobb négy közé. 2023-ban nyertek, 2021-ben döntőt játszottak, 2016-ban és 2022-ben az elődöntőig meneteltek, ezeken kívül négyszer a negyeddöntő, ötször a nyolcaddöntő jelentette a végállomást, míg két ízben (az első két alkalommal) a csoportkört sem élték túl.

Persze a Citynek egyelőre nem Európa trónját kell célba vennie, hanem a Premier League serleget visszaszereznie. Elnézve a riválisok állapotát, erre egy-két éven belül minden esélye megvan. A tavalyi bajnoki bronzérem és Crystal Palace ellen 11-esekkel elbukott FA-kupa döntő után Guardiola gárdája a 2025–2026-os szezonban egyértelműen elindult fölfelé. Aligha létezik a világon olyan klub, amely ne irigyelné ezt a sajátos „válságot”, és ne írna alá előre egy olyan átmeneti időszakot, amikor a bajnokság dobogójáról nem szorul le, kupadöntőket játszik, és még trófeá(ka)t is nyer. Manchester kék felén ilyenek a nehéz idők – és éppen ezért lehetnek veszélyesebbek mindenkinél.

Borítókép: Büntető-montázs