Az Angol Labdarúgó-szövetség (FA) az 1914-15-ös szezon végén felfüggesztette a bajnokságokat, ugyanis addigra már sok futballistát érintett az első világháború miatti sorozás. A brit hadseregben a csapattársak gyakran a harctéren is egymás mellett küzdöttek, mert ugyanabba a katonai alakulatba kerültek. A middlesexi ezred 17. zászlóaljába – amely több ikonikus ütközetben, például a somme-i csatában is részt vett – különösen sok játékos került, így „futballista-zászlóaljnak” nevezték el.
Az egyik futballcsapat összes tagja harcolt a hadtestben
Ez az egység 1914 decemberében jött létre Lord Kitchener hadügyminiszter ösztönzésére, az első jelentkező Frank Buckley egyszeres angol válogatott játékos volt. Érdekesség, hogy a mai Leyton Orient elődje, a Clapton Orient valamennyi futballistája és vezetője – összesen negyven fő – is a hadtest tagja volt.
Az alakulatból sokan elestek a harcok során. Az áldozatok között található több neves labdarúgó is, például a két kiváló góllövő, Richard McFadden és William Jonas, ők a már említett a somme-i ütközetben vesztették életüket. A Tottenham Hotspur és a Northampton Town egykori játékosa, a barbadosi származású Walter Tull is elesett a harctéren. Az ő neve két okból is megemlítendő. Egyrészt azért, mert sporttörténelmi szerepet töltött be: az első színesbőrű profi mezőnyjátékos volt Nagy-Brittaniában. Másrészt azért, mert a brit hadsereg első színesbőrű tisztje is ő lett, ugyanis nemcsak a futball világában, hanem a katonai vezetés körében is negatív diszkrimináció érte eleinte a származása miatt – pedig a világháború kitörésekor elsőként jelentkezett a futballcsapatából a hadseregbe.
De aztán az eltökéltsége és a remek képességei miatt végül – annak ellenére, hogy a szabályok nem tették lehetővé –előléptették, 1917-ben alhadnagyi rangot is kapott. Harcolt a middlesex-i ezred 1915 nyarán megalakult 23. zászlóaljában is, amelyet a „második futballista-zászlóaljnak” neveztek. A tiszt 1918. március 25-én halt meg, amikor eltalálta egy golyó. Katonatársai annyira ragaszkodtak hozzá, hogy a géppuskák tüzében próbáltak eljutni a haldokló társukhoz, hogy magukkal vihessék őt.
Emlékük ápolása fontos feladat
A Tull alhadnagy és társai iránti tiszteletből 2010 októberében a somme-i csata helyszínén emlékművet állítottak. Az eseményen jelen volt a „futballista-zászlóaljak” hősi halottjainak több leszármazottja is. Az egyikük, Ernest Parfitt százados unokája tudatta a jelenlévőkkel, mindent megtesz azért, hogy az áldozatok emlékét ne felejtse el az utókor:
„Minden naplementekor és minden reggel gondolni fogunk rájuk.”
Kiemelt kép: Walter Tull (balra), az első világháború alatt (Fotó: Wikimedia Commons)
