Szardínián és Szicílián is maradandót alkottak egykor a magyar futballedzők

Tartalmas sorozatunk befejező epizódjában felelevenítjük, hogy a két Olaszországhoz tartozó nagy sziget, Szardínia és Szicília patinás klubjainál mely honfitársaink fordultak meg. Munkánk során jelentősen támaszkodtunk Andreides Gábor és Dénes Tamás Weisz és a többiek című könyvére, illetve különböző olasz forrásokra.

A sikeredző első eredményei a Cagliarinál

A mindenkori első számú szardíniai klubnak tartott Cagliari a két világháború közti években ugyancsak szép számmal foglalkoztatott magyar edzőket.

Szardíniai szigetének legnagyobb múltú csapatát az 1927-től 1940-ig terjedő időszakban jobbára magyar edzők irányították négy szakembernek köszönhetően.

A Casteddu első magyar trénere az MTK korábbi egyszeres válogatott csatára, Winkler Róbert volt, aki 24 évesen aktív labdarúgóként szerződött Itáliába, majd 1927-től egy hároméves ciklusban játékos-edzőként vezényelte a Cagliarit a negyedosztályban. Tőle a feltörekvő Egri-Erbstein Ernő vette át a stafétát, akivel a csapat első alkalommal jutott fel az országos másodosztályba, azonban második szezonja után anyagi okok miatt távoznia kellett.

Olaszországban a tréner ekkor kapott nagy figyelmet a korát jócskán megelőző módszerei miatt. Az olaszok által csak Ernestónak hívott stratéga a felnőttcsapat mellett maga tartotta az ifik edzését, és a taktikán kívül számos technikai praktikára is megtanította a játékosait. Például, hogy hová tegyék a támaszkodó lábukat egy-egy lövésnél, de ő volt a térségben az első olyan edző, aki egy-egy nagyobb mérkőzés előtt edzőtáborba vonult csapatával a zavartalan felkészülés jegyében.

„A bátorság nyugodt bizonyossággal vértez fel bennünket, hogy semmiféle veszély nem leselkedhet ránk, és bolondság félnünk bármitől is. Meg kell lennie a bátorságunknak ahhoz, hogy ne féljünk”

– vallotta Egri-Erbstein.

Őt ugyancsak egy honfitárs követte, Kutik András másfél szezont töltött az együttes kispadján a Serie B-ben. A szárdok az 1934–1935-ös szezonban, Molnár Ferenc edzősége idején estek ki a másodosztályból. Az évtized végén Winkler visszatért a csapathoz és a harmadosztályban szereplő gárdánál segédkezett, majd az 1948–1949-es idényben átmenetileg újból feltűnt a klubnál. Csaknem 30 évet felölelő olaszországi időszaka alatt a legtöbbször a Casteddut vezette, pályája végén azonban a Comót is gardírozta, végül a festői szépségű északolasz városban telepedett le, 1971-ben ott is hunyt el.



Magyar edzővel jutott először a másodosztályba a Catania

A Szicília keleti partján fekvő Catania futballcsapatának kispadján számtalan honfitársunk fordult meg, 1930 és 1942 között jobbára magyar trénerek váltották egymást. Az első közülük a korábban az észt válogatott szövetségi kapitányaként is tevékenykedő Mally Antal volt, aki az 1930–1931-es idényben a harmadosztály déli csoportjában gardírozta az együttest. Két szezon múlva az AC Milan későbbi olasz bajnok edzője, Czeizler Lajos irányította a csapatot, majd az 1933-tól kezdve három éven át ott dolgozó Kertész Gézával jutott fel a Catania először a másodosztályba, a tragikus sorsú magyar tréner pedig kétszer bent is tartotta az együttest a Serie B-ben. Az 1939–1940-es másodosztályú kieséssel véget ért idény közben az MTK egykori legendás játékosa, Orth György is leült a kispadra.

Az 1940-es évek elején a piros-kékek már ismét csak a harmadosztályban szerepeltek, amikor egy-egy szezonban Guzsik Ernő, majd újból Kertész irányította a gárdát. 1949 tavaszán Bánás József vezetésével harcolták ki újra a másodosztályú feljutást, ahol aztán Klein Lászlóval a 12., Politzer Lajos irányítása mellett pedig a hetedik helyen futottak be. Az olasz lapok úgy tartják, hogy az idő tájt a magyar trénerek tették egyre erősebbé a csapatot, amely néhány évvel a távozásuk után 1954-ben már egy olasz edzővel jutott fel története során első alkalommal a Serie A-ba.

A Cataniától délre található Siracusánál az 1930-as évek első felében három magyar edző is felbukkant az országos harmadik vonalban szereplő csapatnál. A sort a több mint három évtizeden át Itáliában dolgozó Winkler Róbert nyitotta, aki harmadik (játékos-)edzői megbízatását töltötte a kék-fehérek kispadján, a Terni és a Cagliari után gardírozta a Siracusát az 1930–1931-es kiírásban. Őt követte a fentebb már említett Mally két évig, majd egy olasz edző után egy idényben Lelovics Gyula felelt a szakmai munkáért, aki ugyancsak hosszú olaszországi tartózkodása első harmadában gardírozta az együttest.

Két magyar edző nagy sikere Palermóban

A sziget másik nagyvárosának tradicionális csapata, a Szicília nyugati oldalán fekvő Palermo együttesénél is szép számmal dolgoztak honfitársaink az 1930-as és az 1950-es évek közt. Az 1900-ban alapított Rosanerónál elsőként a Ferencváros és az MTK egykori hátvédje, Feldmann Gyula vállalt munkát, akinek nevéhez rögtön nem kisebb bravúr fűződött annál, minthogy az 1931–1932-es szezon végén feljuttatta a csapatot – története során először – a Serie A-ba. Ugyan az élvonalbeli szezon közben leváltották, Csapkay Károly vezetésével a Palermo a 18 csapatos mezőny 13. helyén végezve élvonalbeli maradt. A következő szezonban már ismét Feldmann dirigált, a csapat pedig a 12. pozícióban végzett.

A Palermo az 1934–1935-ös idényben az előkelő hetedik helyen végzett Csapkay irányítása alatt, amely egészen a 2005-ös hatodik helyig a klub legjobb élvonalbeli helyezése volt (a következő két alkalommal ötödikek lettek).

A nagyszerű eredmény után Csapkay Nápolyba távozott, az őt váltó Lelovics Gyulát azonban már kilenc forduló után menesztették a következő idényben, majd egy olasz edzővel kiestek. Csapkay egy év után visszatért, de ekkor már csak a másodosztályban tudta a hetedik helyhez segíteni a gárdát. A következő két kiírásban Hajós Árpád vezetésével, valamint a Halmos Armand által megkezdett idényben ugyancsak hetedik lett a B-ben a gárda. A harmadosztályba kieső csapat visszatéréséhez Krappan Ottó is hozzájárult, az 1941–1942-es szezon közben foglalta el a kispadot. A folytatásban többnyire olasz és néhány uruguayi edző irányította az együttest, utoljára 1952-ben még Bánás József ült le magyarként a Palermo kispadjára az első osztályban.

A sziget északkeleti csücskén fekvő Messina az 1932–1933-as idényben játékos-edzőként foglalkoztatta korának egyik legjobb magyar labdarúgóját, Orth Györgyöt a csapat történetének első másodosztályú szezonjában. A kiváló játékos közbenjárásával bent is maradt a Serie B-ben. Az MTK-val nyolc magyar bajnoki címet nyerő legendás csatár korábban hazánkon kívül Ausztriában és Chilében vállalt szerepet. Első olaszországi állomáshelye a szicíliai kikötőváros volt, majd ugyan megfordult még néhány csapatnál, kalandos életútja során számtalan latin-amerikai országban tevékenykedett. Az FC Porto trénere volt, amikor 1962-ben szívroham következtében elhunyt. Emlékét az Új Hidegkuti Nándor Stadion VIP-termében mellszobor, egykori középiskolája falán Budapesten, a VIII. kerületi Vas utcában emléktábla őrzi. Orth távozása után az 1933–1934-es szezon közben a délolasz csapatoknál nagy becsben tartott Plemich Ferenc vette át az együttes vezetését. Harmadik és egyben utolsó honfitársunkként Balasics Mihály tűnt fel a Messina kispadján, aki az 1949–1950-es szezon első felében dolgozott a klubnál a harmadosztályban, majd egy olasz szakember közbenjárásával osztályozón jutottak fel a második ligába.

A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője. Amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/azzurri.hu