Az AS Roma magyar edzővel nyerte első bajnoki címét, a Laziót az FTC győzte le a KK-döntőben

Sorozatunk első részében összegeztük, hogy a magyar edzők közül kik érték el a legnagyobb sikereket, kik ünnepelhettek bajnoki címet Olaszországban. Ezt követően elkezdtük klubonként végignézni, hogy az egyes olasz csapatoknál mely honfitársaink dolgoztak az évek alatt és milyen eredményességgel végezték a munkájukat.

Munkánk során jelentősen támaszkodtunk Andreides Gábor és Dénes Tamás Weisz és a többiek című könyvére, illetve különböző olasz forrásokra.

Miután az 1920-as évek elején az első magyar játékosok és edzők Itáliába szerződtek, honfitársainknak egyre jobb hírük lett az országban, tárt karokkal fogadták a kalandvágyó magyarokat, akikre felnéztek, tanulhattak tőlük. Több esetben egy-egy kisebb magyar csapattól egyszerre többen is szerencsét próbáltak Olaszországban, hiszen több pénzt kereshettek külföldön, mint az (ál)amatőrizmus idején Magyarországon, így előfordult, hogy egyes csapatoknál magyarok váltották egymást a kispadon.

Magyar edző vezette nemzetközi kupadöntőbe a Laziót

Az 1900-ban alapított Lazio szakmai irányítását szép számmal látták el honfitársaink az 1920-as és az 1940-es évek közti időszakban, közülük néhányuk sikereket is elért. A római klub első magyar edzője a BTC válogatott hátvédje, Kőszegi Dezső volt, aki 1924 és 1926 között vezényelte a Biancocelestit, előtte és utána a Pistoiesenél vállalt szerepet. Tőle Ligeti (Lőwy) Jenő vette át a stafétát, aki feljuttatta a csapatot a legmagasabb osztályba. Legközelebb az 1929–1930-as idényben ült magyar edző a csapat kispadján, a több olasz klubnál szerepet vállaló Molnár Ferenc, aki a következő szezon nagy részében is a Lazio mestere volt, amely a nyolcadik helyen végzett.

1936-tól kezdődően három szezonon át a Juventusszal korábban játékos-edzőként bajnokságot nyert Viola József felelt a szakmai munkáért. A legendás Silvio Piola által fémjelzett csapat Viola első évében második lett a bajnokságban, mindössze három ponttal maradt le a Weisz Árpád által vezetett bajnok Bolognától. A Lazio először vehetett részt a Közép-európai Kupában, és többek közt az MTK-t kiejtve egészen a döntőig menetelt, ott azonban mindkét mérkőzést elvesztette a Ferencváros ellen – a zöld-fehérek 9–6-os összesítéssel hódították el a KK-t második alkalommal.

Viola a következő két szezonban nem tudta megismételni a kiugró eredményeket, a Lazio képtelen volt versenyre kelni a bajnoki címért, így távoznia kellett. Az évtized végén Kertész Géza egy negyedik helyezéshez segítette hozzá a csapatot az 1939–1940-es idényben, a következő szezon alatt viszont menesztették. Menet közben Molnár ismét beugrott, végül a Laziónak egy olasz edzővel sikerült kiharcolnia a bennmaradást jobb gólkülönbségének köszönhetően, később pedig már nem foglalkoztatott magyar szakembert.

Schafferrel lett bajnok az AS Roma

A városi rivális AS Roma történelmében ugyancsak fontos szerepet töltöttek be a magyar edzők, egyikük kifejezetten mély nyomot hagyott maga után. Az 1930-as évek elején az újonnan létrehozott országos bajnokság első osztályában Baár János egy harmadik és negyedik helyig vezette a „farkasokat”, utóbbi szezont már Nemes Kovács Lajos irányításával fejezték be.

Az 1939–1940-es évad közben az MTK korábbi népszerű válogatott játékosa, Schaffer Alfréd lépett színre az Örök Városban. A németek által Fussballkönignek (futballkirály) hívott szakember Németországban és Ausztriában töltött megbízatásai mellett itthon az MTK-t is két bajnoki címhez segítette. Azt tartották róla, hogy amerre járt, sikeres csapatot hozott létre, játékosai és csapatának szurkolói egyaránt rajongással szerették. Schaffer volt az edzője az 1938-as világbajnokságon ezüstérmes magyar válogatottnak, azonban az olaszok elleni elveszített vb-fináléra nem ő, hanem dr. Dietz Károly szövetségi kapitány forgatta fel – Schaffer figyelmeztetése ellenére – a csapat megszokott összeállítását. Schaffer beugróként a hetedik helyhez segítette az AS Romát az 1939–1940-es szezonban, majd az első teljes idényében a 11. helyre hozta be az együttest.

Ezek után óriási meglepetésnek számított, hogy az 1941–1942-es Serie A-ban az AS Roma mindössze három vereséget elszenvedve elhódította története első bajnoki címét 16 győzelmének és tíz döntetlenjének köszönhetően.

A Giallorossi három ponttal előzte meg az Egri-Erbstein Ernő irányítása alatt ígéretesen formálódó Torinót, amely ezután kezdte meg korszakos egyeduralkodását. A Roma címvédőként meg sem tudta közelíteni korábbi remeklését, a csapat végül hármas holtversenyben a kilencedik helyen zárt, de Schaffert már az idény közben a fentebb említett Kertész váltotta. Az egykori egyszeres válogatott csatár számára másfél évtizedes itáliai kalandozása végén az AS Roma volt az utolsó állomáshelye, majd hazatért és az Újpest edzője lett, 1945-ben pedig barátjával, Tóth-Potya Istvánnal együtt kivégezték. Őt követően az 1947–1948-as szezonban Senkey Imre irányításával épphogy bennmaradt a gárda az első osztályban, majd az 1950-es években dr. Sárosi György több időszakban is leült a Roma kispadjára, a legjobb eredménye egy hatodik helyezés volt.

Magyar edzők az Adria partjainál

Az elmúlt évtizedekben az olasz élvonalban is gyakran megforduló Perugia a kezdeti időszakban alacsonyabb osztályú bajnokságokban szerepelt. A feljegyzések szerint a Ferencváros korábbi hátvédje, Hermann Ignác volt a Grifoni első magyar trénere, aki az 1929–1930-as idényben a harmadosztályban irányította a csapatot. Az 1932–1933-as szezonban Kutik András is megfordulhatott a harmadik vonalból feljutó együttes kispadján. Ezt követően az 1940-es évtized kezdetén a később Portugáliában munkát vállaló Peics Sándor egy, a Juventusszal gólkirályként olasz bajnoki címet nyert Hirzer Ferenc két szezonban volt a csapat trénere.

Az umbriai rivális Ternana kispadján Winkler Róbert két különböző időszakban vállalt szerepet. Az MTK magyar bajnok fedezete aktív játékosként költözött Olaszországba, és a kor bevett gyakorlatának megfelelően, 1926 és 1928 között játékos-edzőként dolgozott a csapatnál, amely a déli másod-, majd első osztályú bajnokságban szerepelt. Winkler ezt követően a Cagliari és a Livorno trénere volt, majd az 1931–1932-es szezonban egy újabb idényre visszatért Ternibe. Végül számtalan további olasz csapatot irányított, 1971-ben Comóban hunyt el. 1938-ban a Juventusszal bajnok Károly Jenő öccse, Károly Béla juttatta fel a csapatot a tartományi ligából a Serie C-be, de a második szezonja derekánál távoznia kellett posztjáról. Rajtuk kívül még az 1946–1947-es kiírásban 13 fordulón keresztül Takács Jenő irányította a csapatot a több csoportban zajló másodosztályban, míg Nehadoma János az 1954–1955-ös kiírásban a negyedosztályban ült le a Rossoverdi kispadjára.

Az Adria partján található népszerű üdülőváros, Rimini csapata ugyancsak vonzotta a magyar szakembereket. Az 1933–1934-es idényben Révész Géza a harmadik vonalnak megfelelő Prima Divizionéban vezényelte az együttest, majd az évtized végén Guzsik Ernő volt a csapat edzője a Serie C-ben. Néhány évvel később a fentebb már említett Peics vezette az együttest (1942–1943), majd a számos klubnál megfordult Lelovics Gyula az 1950–1951-es kiírásban vállalt szerepet a Riminiél, de nem vitte végig a szezont.

Az ugyancsak kikötőváros, Ancona több honfitársunkat foglalkoztatta a kezdeti időszakban. A számtalan olasz csapatnál szóhoz jutó Molnár Ferenc az 1923–1934-es idényben még játékos-edzőként szerepelt, majd egy évtizeddel később már vezetőedzőként irányította a csapatot a harmadosztályban. A Laziónál említett Kőszegi Dezső idősebb testvére, György 1937-ben a Serie C-s csoportja megnyerésével feljuttatta a csapatot a másodosztályba, ahol abszolút újoncként az előkelő ötödik helyen ért célba. A következő szezonban Hirzer Ferenc vette át tőle a stafétabotot, azonban az egykori gólerős támadóval az Ancona visszaesett és a 12. hely után megköszönték a munkáját.

A környékbeli Pescara 1936-ban alakult meg, így a magyar edzők kivándorlásának első nagy hullámában értelemszerűen még nem dolgozhattak honfitársaink az együttesnél. Később viszont Bánás József az 1946–1947-es idényben gardírozta a „delfineket”, akik a rutinos magyar szakember irányításával másodosztályú csoportjuk előkelő második helyén végeztek. A Ferencváros és a Vasas egykori játékosa 1924-ben aktív játékosként szerződött az AC Milanhoz, melyet később edzőként több ízben is irányított, számtalan környékbeli csapat mellett eljutott az abruzzóiakhoz és egészen Szicíliáig, miközben több mint három évtizeden át edzősködött Olaszországban.

A sorozatunk következő részében felelevenítjük, hogy az ország déli részén található egyesületek kispadján mely magyar edzők fordultak meg és milyen eredményekkel végezték munkájukat.

A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője. Amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/azzurri.hu

Kiemelt fotó: AS Roma