Az Atalanta megfojtotta a Leverkusent és megszakította a német csapat páratlan sorozatát

LAPSZEMLÉNK A DÖNTŐ UTÁN:

„Gasperini nevét éneklik fel az ír égbe” – német és olasz lapszemle az Atalanta–Bayer Leverkusen Európa-liga-döntő után

A tavaly Budapesten rendezett AS Roma–Sevilla fináléval ellentétben ezúttal egy jóval izgalmasabb Európa-liga-döntőre lehetett kilátás Dublinban. Mind a Bayer Leverkusen, mind pedig az Atalanta alapvetően a kezdeményező játékáról híres, bár másféle szemszögből. Az idényben 52 mérkőzésen veretlenül maradó újdonsült német bajnok Xabi Alonso irányításával egy igazán kidolgozott, összehangolt elmozgásokon alapuló pozíciós játékkal tudta dominálni a mérkőzései nagy részét, míg az Atalanta elsősorban a bátran felvállalt emberorientált letámadásával szeret operálni. Ezúttal egyértelműen az utóbbi játékfelfogás kerekedett felül. A leverkuseniek képtelenek voltak mit kezdeni az Atalanta intenzív letámadásával, ami a páratlan veretlenségi széria végét jelentette. Az olasz csapat Ademola Lookman mesterhármasával teljesen megérdemelt győzelmet aratott és így az 1907 óta íródó történelme során először diadalmaskodott a nemzetközi színtéren. Nézzük meg, mik voltak taktikai szempontból a fényes győzelem zálogai.

A kezdőcsapatok

A Leverkusennél az Európa-ligában az utóbbi időben megszokott kezdőcsapatot küldte pályára Alonso. A kapuban az Európa-liga-sorozatot végigvédő Matej Kovár állt. A bal szélen az élete legjobb szezonját nyújtó Alejandro Grimaldo próbálta megmutatni a támadói képességeit, a jobb oldalon pedig ezúttal a Bayern München kölcsönjátékosa, Josip Stanisic kezdett, aki labdabirtokláskor előszeretettel mozgott be Granit Xhaka és Exequiel Palacios mellé a centrumba. A szélre ekkor a támadóharmadba előretolt Jeremie Frimpong mozgott ki, aki Amine Adlival volt elöl felelős a tempós beindulásokért a visszavont centerként játszó Florian Wirtz mellett. Alonso tehát ezúttal is igazi center nélkül kezdett, de aztán a második félidőre, látva csapata reménytelen produkcióját, Victor Boniface-t és Patrik Schicket is a pályára küldte.

Az Atalantánál Gian Piero Gasperini csak egyet változtatott az Olympique Marseille elleni hazai visszavágón 3–0-s győzelmet arató kezdőcsapaton. A védelembe Marten de Roon helyére Sead Kolasinac került, aki Isak Hiennel és Berat Djimsitivel alkotta a háromfős védelmet. A bal szélen a saját nevelésű Matteo Ruggeri, a jobb oldalon pedig a rutinos Davide Zappacosta próbálta biztosítani a szélességet, illetve megállítani az ellenfél kiemelkedő szezont futó szélsőit. Elől Mario Pasalic helyett ezúttal is a nigériai válogatott Lookman kezdhetett a bal félterületben, amit egy egészen kivételes teljesítménnyel hálált meg.

A leverkuseni passzjáték megfojtása

A mérkőzés eleje már megmutatta, hogy a Bayer Leverkusennek rendkívül nehéz dolga lesz, hiszen az ellenfél tökéletesen felkészült az erősségeiből. Gasperini egy jottányit sem engedett csapata stílusából, ugyanúgy megkövetelte a szoros emberezést labda nélkül. Ez nagyon nem ízlett a németeknek, akiknek így az alapjátéka nem tudott kiteljesedni. A középen való támadásépítéseket teljesen elfojtotta az Atalanta, aminek a kulcsa az volt, hogy Xhakát kivették a játékból. A középpályásoknak rendkívül kevés idejük volt labdával az agresszíven letámadó kékmezesek ellen, akik a védőktől előrejátszott passz pillanatában azonnal ott is termettek a labdát váró középpályások nyakán.

Xhaka a szezon talán legrosszabb meccsét produkálta, amit jól szemléltet az egész meccsen felmutatott, mindösssze 76%-os passzpontoság.

Ez bizony egy játékmestertől rendkívül alacsony adat, illetve így aztán a leverkuseniekre annyira jellemző gyors átforgatások sem jöttek, amikkel szét lehetett volna zilálni az ellenfelet. A középpályán bergamói oldalról Éderson és Teun Koopmeiners is rendkívül elszántan ment bele a párharcokba, elsősorban a brazil játszott nagy formában a mérkőzésen. A középpályások labdaszerzései után pedig az Atalanta villámgyorsan indult meg és pár húzásból igyekezett is ott teremni az ellenfél kapuja előtt. Az olaszok a védőket még hagyták passzolgatni – elsősorban ebből eredt a Leverkusen nagyarányú labdabirtoklási fölénye –, ám az előre irányuló átadás pillanatában már azonnal beindult az olajozott presszing-gépezet.

A Leverkusen először csak a 18. percben tudott eljutni az Atalanta kapujáig, akkor is a jobb oldalon keresztül. Stanisic szárnyvédőként való bemozgása kifizetődött, hiszen magával húzta befelé az őt őrző Ruggerit, így a védelemből fellépő Edmond Tapsoba előtt üres terület adódott. Ő innen tudta megjátszani a védelem mögé befutó Frimpongot, akinek a beadása viszont pontatlan volt. Szép támadás volt, ám az volt a probléma a németek szempontjából, hogy ez csak egyetlen kivételes alkalom volt. A jobb oldalon elég kevésszer sikerült kiaknázni a pozícióváltások által kialakított területeket, Alonso csapata elsősorban a centrumra és a bal szélre fókuszált. Középen Xhakáék kikapcsolása miatt szinte lehetetlen volt az átjutás, a bal szélen pedig elég statikus volt a játék. Csak a félidő végén akadtak itt ígéretes lehetőségek, például a 34. percben amikor Grimaldo került helyzetbe, ám a kapus, Juan Musso kezébe emelt. Wirtz középen sokszor mozgott vissza, viszont a helyére nem nagyon futott be senki, nem voltak mélységi beindulások. Frimpong és Adli túlságosan is a szélekre orientálódott, nem kezdeményeztek vertikális pozíciócseréket. A széleken egy az egyben próbáltak átjutni a rájuk tapadó védőkön, aminek a hatástalanságát egy adat remekül alátámasztja: Frimpongnak az öt cselkísérletéből mindegyik sikertelen volt.

Az Atalanta elsősorban tehát arra játszott, hogy gyors labdaszerzésekből jut el a kapu elé – kihasználva a Leverkusen rendezetlenségét.

Ez be is jött. A 12. percben egy szöglet után aludt el a németek védelme, Lookmannak már csak be kellett passzolnia a kapuba Zappacosta centerezését a teljesen elmélázó Palacios mellett. A 26. percben egy felívelt labdát fejelt vissza katasztrofálisan Adli, ez közvetlenül Lookman előtt landolt, aki a teljesen határozatlan védők között egy szép lövéssel kétgólosra növelte csapata előnyét. A leverkuseniek csapatszerkezete több szituációban is rendkívül összeszedetlen képet mutatott, óriási területek akadtak például labdavesztések után a középpályán, miután a legtöbben a labda közelében helyezkedtek a széleken.

Xabi Alonsónak nem volt ellenszere

Bár a Leverkusen már többször is dolgozott le az idényben kétgólos hátrányt, az nyilvánvaló volt, hogy a félidőben jelentős változtatásokra van szükség. Alonso ekkor látta elérkezettnek az időt, hogy Stanisic helyére behozza Boniface-t, ezzel fokozott jelenlétet biztosítva a támadóharmadban, illetve célpontot nyújtani az esetleges felívelésekhez. Kényszerű okokból a másik oldalon is történt egy változtatás, a sérült Kolasinacot az olasz Európa-bajnoki keretbe frissen meghívott Giorgio Scalvini váltotta a védelemben.

A mérkőzés képe összességében nem sokat változott, kisebb lehetőségek akadtak itt is, ott is. A leverkuseni támadójáték továbbra is vontatott volt, Wirtzhez hasonlóan Boniface sem igazán tudott érvényesülni a támadóharmadban. Az olaszok védői egészen bátran lekövették a támadókat, akár egészen a félpályáig is. Ezt nyugodtan megtehették, mivel eközben nem volt beinduló ember mélységben, illetve a háromvédős szerkezet előnyeit kihasználva legalább egy ember mindig maradt hátul biztosítani.

A 68. percben Alonso egy kettős cserével próbálkozott. Robert Andrichot és Adam Hlozeket hozta be a rendkívül gyengén játszó Palacios és Grimaldo helyére. Az idő vészesen fogyott, de az Atalanta tudta, hogy a Leverkusen ellen nem érdemes a legvégén bekkelésre játszani. Továbbra is éberen próbálták kihasználni a kontralehetőségeket, és a 75. percben sikerült is egyet góllá váltani. Egy jobb szélen való labdaszerzést követően megint csak csődöt mondott a Leverkusen biztosítása, esély sem volt a lendületesen kontrára induló ellenfél megállítására. A szintén Eb-kerettag Gianluca Scamacca és a mesterhármast elérő Lookman villámgyorsan vitte végig az akciót, a védők csak asszisztáltak.

A mérkőzés végére Alonso még Patrik Schicket és Nathan Tellát is behozta, bár a játékot nézve aligha lehetett már arra számítani, hogy a német bajnok háromgólos hátrányból vissza tudna jönni. A végén még akadt egy-két ígéretes lehetőség, Schick jól állt be, de ennek ellenére végül a szépítésre sem futotta.

Összegzés

Az Atalanta tehát teljesen megérdemelten zsebelte be története első nemzetközi trófeáját, ami egyben a következő szezonra Bajnokok Ligája-indulást is eredményez a bergamóiak számára. A Gasperini által megálmodott agresszív játékstílus nagyon nem ízlett a Leverkusennek, amely épp a legrosszabbkor veszítette el a veretlenségét. Ezen a napon a legtöbb kulcsember csődöt mondott a németek részéről, bár ebben az ellenfélnek is igen jelentős szerepe volt.

CIKKAJÁNLÓ A GYŐZTES KLUBRÓL:

Harmadszor is építkezésbe kezdett Bergamóban Gian Piero Gasperini

A tradicionális „kis-nagy” csapat – Atalanta klubportré

A formációk csak telefonszámok, ha a játékos technikai tudása nem tökéletes – Atalanta

A bergamói mestermunka tőkeerősítést kap – vélemény

A kontinenstornák bergamói kettőssége

Kiemelt fotó: Alamy