Jelentős távozók és sok-sok érkező – ilyen volt az NB I átigazolási időszaka

A magyar bajnoksággal kapcsolatban 2024 nyarán két jelentősebb kérdéskör foglalkoztatta leginkább a szurkolókat: mire mennek a magyar kupacsapatok, illetve hogy áll az Újpest projektje? Az első kérdésre már tudjuk a választ, szépen menetelt a Paks és a Puskás Akadémia is, de nem tudta átlépni a rájátszás jelentette küszöböt, így idén is csak a Ferencvárosért drukkolhatunk a főtáblán.

A második kérdéskör kimenetele messze nem ilyen egyértelmű még, ám már lehetnek sejtéseink, ugyanis a kezdet több, mint biztató. Székesfehérváron persze aligha örülnek a negyedik kerületi fejleményeknek, elvégre több, tavasszal még piros-kékben pompázó futballista öltözött át a nyáron lila-fehérbe (így Gergényi Bence, Bese Barnabás, Fiola Attila, Mamoudou Karamoko), nem is beszélve a felettébb népszerű edzőről, Bartosz Grzelakról. Ezen kívül nem sajnálták a pénzt minőségi magyar játékosok szerződtetésére sem, így szerezték meg a hajrában Horváth Krisztofert, aki nem tudta meggyőzni az olasz Torino stábját arról, hogy fontos játékos lenne a Serie A-ban, valamint Helmich Pált Kecskemétről, aki tavasszal üstökösként robbant be az NB I-be azok után, hogy korábban még az NB III-as ESMTK-ban is alig játszott. A magyar válogatottban is számításba vett Horváthért egyébként a Ferencvárossal vívott derbit az Újpest, és ezt legalább megnyerte (nagyjából annyit kiadva érte, amennyit Csoboth Kevinért kapott). Még ha a pályán egyelőre alul is maradt, jelzésértékű, hogy a játékosok is látnak potenciált a Megyeri úti projektben.

Horváth Krisztofer már be is mutatkozott Újpesten (Forrás: Újpest FC Facebook)

A védelem megerősítését javarészt légiósokkal oldották meg, két portugál játékos (André Duarte és az ex-felcsúti Joao Nunes) megfelelő minőséget biztosít az alakzatnak, míg legelöl szintén egy légiós, a horvát liga előző szezonjának második legjobb góllövője, Fran Brodic próbálja ellentételezni másfél millió eurós vételárát. Az Újpest rajtja számszakilag nem éppen acélos, hiszen hat meccsen három győzelem és három vereség a mérleg, ám a hétről-hétre látható fejlődés és az egyre markánsabban kirajzolódó játékfelfogás miatt van okunk azt feltételezni, hogy már az idén éremért küzdhet az együttes, ugyanis a vártnál mintha gyorsabban zajlana a lila-fehérek csapattá érése.

A Fehérvárt ellenben szinte csak veszteségek érték ezen a nyáron. Ha nem lenne elég, hogy az edzőjét és négy kezdőjátékosát is elvitte a rivális Újpest, távozott a bal oldali szárnyvédővé nemesült Schön Szabolcs, aki a harmadosztályból indulva próbál felépíteni egy angliai karriert, és szintén egy angol csapat, a második ligás Blackburn Rovers vitte el a csapat messze legjobb játékosát, a kapus Tóth Balázst. A nyár nagy fogása lehetett volna a Charlton Athletic csapatkapitánya, George Dobson. Sokáig úgy látszott, hogy jön, az előszerződés, a beharangozás, minden megvolt, ám az utolsó pillanatban valahogy kislisszolt a megállapodás terhei alól családi okokra hivatkozva (lehetett összefüggés azzal is, hogy a Fehérvárral hírbe hozott angol befektető végül szintén visszatáncolt), majd nem sokkal később feltűnt a Netflix-csapatnál, a Wrexhamnél. Nem csak ígérte, de meg is érkezett a Vasastól Holender Filip, a Pakstól Szabó Bálint, az MTK-tól Kovács Mátyás és Zalaegerszegről Huszti András, ám mindannyiuk esetében árnyalja a képet, hogy „csak” kölcsönvették őket.

A duplatüdejű szűrő, Bohdan Melnik csapatkapitányként nem süllyedt a kisvárdai hajóval, hanem inkább Fehérvárra igazolt, Ivan Milicevic afféle Schön-pótlóként Görögországból érkezett, Bedi Bence pedig jelentős zalaegerszegi szolgálat után kóstol bele valami újba Sóstón. Aztán az utolsó pillanatokban még bejelentették a megszűnt Dnyipro-1 ukrán csatártehetsége, Daniel Kivinda átigazolását. Tóth és Schön eladása miatt gazdasági értelemben bizonyára szép nyarat zártak a piros-kékek, csak nehogy a pályán ez visszaüssön. Az új vezetőedző, Pető Tamás jobbára fiatalokkal tölti fel a hiányposztokat (Pető Milán, Kovács Patrik és Dala Martin is jó példa erre), ami egy szép és követendő, ugyanakkor bizonyos szempontból kényszerű lépés is.

Daniel Kivinda az ukrán foci nagy reménysége az utolsó pillanatokban futott be (Forrás: Fehérvár FC Facebook)

Egy házzal odébb, Felcsúton ezúttal csendes volt a mercato, pedig veszteség ott is akadt bőven, hiszen ebben az idényben már nem látjuk a debrecenivé lett Batik Bencét, a Ciprusra távozott Marius Corbut és az évekig megbízhatóan teljesítő szélsőt, Luciano Slagveert. Sokáig úgy tűnt, új játékos nem is csatlakozik a Puskás Akadémiához, de aztán érkezett a holland élvonalból egy szűrő, Laros Duarte és kölcsönvették a Budapest Honvéd talán legnagyobb értékét: Kerezsi Zalánt. Ezzel együtt elkerülhetetlen, hogy időnként fiatalok is megvessék a lábukat az első csapat öltözőjében, mert a védelem például meglehetősen vékonynak tűnik, nem is véletlen, hogy Markgráf Ákos például egyre több lehetőséghez jut ebben a sorban és a Fiorentina ellen szívszaggató módon elveszített Kl-párharcban Vékony Bence is meggyőzően szállt be.

Zalaegerszegen ismét nagy volt a jövés-menés, de aki követi a csapat életét, az ezen már meg sem lepődik, tíznél is több volt az érkezők és a távozók száma is. Márton Gábor vezetőedzőnek emiatt is főhet a feje, na meg amiatt, mert nem számíthat már az előző idény gólzsákjára, Antonio Mancéra, aki Katarba tette át székhelyét a kalandvágy és a busás fizetés kedvéért, azonban ma még nem látszik, hogy ki tudná őt pótolni, noha a Siófokról „mentett” Dénes Csanád Vilmos biztatóan kezdte az új szezont. Yohan Croizet bármelyik csapat számára erősítés lehet – ha egészséges – és ez a kitétel az, ami miatt alapjában véve kockázatos az ő átigazolása, de Egerszegen most hazardíroztak egyet. Újpesten nem kellett, mert kifogásolták az edzésmunkáját, Zalában viszont tavasszal már bizonyította, hogy ha szabad kezet kap, sok mindenre képes. Új kapust is kellett találnia az együttesnek, mert hárman is távoztak erről a posztról (Dombó Dávid, Senkó Zsombor és Gyurján Márton), de Gundel-Takács Bence eddig megfelelő megoldásnak tűnik, így nagy aggodalomra – az előző szezonnal ellentétben – nincs ok.

Kecskeméten alulról válogatnak, hogy felülre adjanak tovább, így volt ez ezen a nyáron is, ahol a nyár szenzációját kétségtelenül az okozta, hogy egy még itthon sem különösebben (el)ismert játékost tudtak a Championshipbe eladni. Szűcs Kristóf egy évet töltött az Alföldön, miután Diósgyőrben kitelt az ideje, Szabó Istvánék pedig úgy építették fel, hogy egy újabb szintlépésre képes legyen és ma már a Wayne Rooney vezette Plymouthban szerepel. Rajtuk kívül a már említett Horváth Krisztofer és Helmich Pál távozása érzékeny veszteség, de igazából mindkettőre lehetett számítani, még ha utóbbira nem is feltétlenül ezen a nyáron. Az érkezők oldalát szinte csak alsóbb osztályokból hozott játékosok erősítik, Putnokról, Kazincbarcikáról, Dorogról és Mezőkövesdről is jelentettek be érkezőt a lila-fehérek, ám a legnagyobb fegyvertény alighanem a Ferencvárostól (kölcsönbe) visszatérő Katona Bálint és a Fehérvárnál elég játéklehetőséget nem kapó Berki Marcell szerződtetése. A kecskeméti modell működésében nincs okunk kételkedni, de megint nem lett egyszerűbb dolga a szakvezetésnek, viszont a minimális célnak, a bennmaradásnak a jelenlegi kerettel is teljesülnie kell.

Szűcs Kornél eladása jelentette a nyár egyik magyar vonatkozású transzferbombáját (Forrás: Plymouth Argyle)

Az MTK-nál talán valamivel bátrabbak a célok, hiszen tavaly újoncként egész jól szerepeltek Horváth Dávid tanítványai és a mostani idényt is három győzelemmel indították, egy kicsit talán önmagukat is meglepve. Érkezett az előző idény szlovákiai gólkirálya, Róbert Polievka, aki eddig épp csak a gólokkal adós, rajta kívül hoztak egy tapasztalt georgiai védőt Mezőkövesdről Ilja Beriasvili személyében, aki évek óta megbízhatóan teljesített borsodiaknál. Nagy mozgás itt nem volt, akik távoztak, azok nélkül jól meglesz a csapat ezután is, akik érkeztek, azok pedig erősségek lehetnek.

A harmadik fővárosi együttesnél, a Ferencvárosnál értelemszerűen egészen mások a célok: idén is megcélozták a Bajnokok Ligája főtábláját a Népligetben, ám ez idén sem jött össze, mi több, az Európa-liga is neccesen lett meg. Pascal Jansen uralkodása hiába indult biztatóan a walesi TNS földbe döngölésével, azóta enyhén szólva is csikorog a gépezet, bár a bajnokságban hibátlan az együttes, a hétvégi, Nyíregyháza elleni siker (2–1) után a játékosok és a drukkerek sem tűntek elégedettnek. Az átigazolási időszak utolsó napján befutott a szerb élvonal előző szezonjának gólkirálya, Matheus Saldanha, akinek a hírek szerint 3,5 millió euróért vásárolták meg a játékjogát a belgrádi Partizantól (ez új rekord érkezési oldalon az NB I-ben). Erre már csak azért is lehetett keret, mert ennél többért adták el Frankfurtba Lisztes Krisztiánt. Saldanha mellett még két brazil fiú jött, Kady Borges és Raul Gustavo személyében, eddig egyikük sem bizonyította, hogy nélkülözhetetlenek lennénk, de még van idejük, Philippe Rommens pedig Jansen kifejezett kérésére hagyta el Hollandiát. Virgil Misidjan személyében a szaúdi másodosztályban talált rá a Moszkvába távozó Marquinhos utódjára a klub, a ghánai Isaac Pappoét pedig a svájci második ligában fedezték fel, bizonyára megalapozott kutatást követően. Apropó Svájc: hazahozták Szalai Gábort Lausanne-ból, ám kérdéseket vethet fel, hogy a válogatott keretébe is korábban rendszeresen meghívott védő milyen formában van, ha előző állomáshelyén rendszerint kispadon ült az utóbbi időben. A Ferencvárosnál mintha egy kicsit átmeneti időszak lenne, Jansen elképzeléseinek és új játékosainak időre van szüksége, holott abból van a legkevesebb, a bajnoki cím már most odaadható, az igazi értékmérő majd az lesz, hogy mire lesz képes a csapat Európában.

Matheus Saldanha a magyar bajnokság legdrágább igazolása (Forrás: fradi.hu)

A zöld-fehéreknek egy másik zöld-fehér együttes volt a kihívója az előző évadban, méghozzá a Paks, amely meglehetősen felülteljesített az elvárásokhoz képest. Akkor nagy támasza volt a csapatnak a rutinos kapus, Szappanos Péter, de ő nemrég Szaúd-Arábiába távozott érthető és abszolút elfogadható motivációval. Rajta kívül nem találjuk már a csapatban Könyves Norbertet sem, aki a Debrecenben élő családjához kívánt közelebb lenni, így kikötött a Vasasnál, valamint az utolsó pillanatokban Szabó Bálint is lelépett, hogy visszatérjen korábbi együtteséhez, a Fehérvárhoz – egyelőre kölcsönben. Az érkezők oldalán a korábban Kisvárdán megismert Ötvös Bence neve jegyezhető fel, valamint Kovácsik Ádám és Varga Roland, akik tovább erősítik a kollektíva rutinját, miután mindketten megjárták már a hadak útját. Zimonyi Dávid Könyvessel ellentétes utat bejárva Angyaföldről érkezett Tolna megyébe, ahol szükség is lesz a góljaira, mert Hahn Jánosra talán az egész idényben nem számíthat majd Bognár György. Nagy kérdés, hogy Szappanos örökségét a tapasztalt Kovácsikra, vagy a saját nevelésű Simon Barnabásra testálja-e a szakmai stáb, egyelőre a 20 éves Simon tűnik megoldásnak, de ez még változhat.

Ha keletebbre tekintünk, azt látjuk, hogy Debrecenben is volt jövés-menés, ám ott kisebb aggodalomra adhat okot, hogy a játékosok mellett már edzőt is kellett cserélni. Szrdjan Blagojevics nem sokkal azután távozott, hogy próbáltuk megfejteni, mi nem működik a csapatnál, utódja az a Máté Csaba lett, aki egy év kényszerszünet után áll munkába ismét. A Lokinak is volt egy szép értékesítése, Hamzat Ojedirant ugyanis másfél millió euróért sikerült eladni a francia élvonalban szereplő Lensnak, de a hírek szerint valamennyi bevételt generált Olekszandr Romancsuk és Sztefan Loncsar távozása is. A bevételi oldalon akad egy brazil középpályás, Victor Braga, akiben Ojediran utódát vélik felfedezni a helyi szakemberek, de a Köbenhavn utánpótlását elhagyó Szűcs Tamás és a Puskás Akadémia mezét piros-fehérre cserélő Batik Bence is jó igazolásnak tűnik. A gólokat az elefántcsontparti Yacouba Siluétől várhatják a drukkerek, aki a szerb Mladost Lucani csapatától érkezett, érdekesség, hogy erről a klubról már tavasszal írtunk, miután Európa legidősebb csapataként jutott be a felsőházba és küzdött az európai kupaindulásért. A széleken ezután egy japán (Szenaga Naoaki) és egy örmény (Zsirajr Sagojan) játékos is feltűnhet majd, mindketten a nyáron érkeztek, talán nekik sem hátrány, hogy Máté Csabánál mindenki tiszta lappal indul majd neki a közös munkának.

Diósgyőrben újra a szláv vonal dívik, ami nem meglepő, ha tudjuk, hogy szerb edzője van a csapatnak tavasz óta. Vladimir Radenkovics a régi kapcsolatait felmelegítve igazolt kettőt Oroszországból, igaz, a csatár Marko Rakonjac és a védő Uros Drezsgics is csak kölcsönbe érkezett Miskolcra, ami nem jár hosszú távú elköteleződéssel. Az edző korábbi játékosa volt a marokkói válogatottban is egyszer pályára lépő Mohammed Rarszalla, de az eddigi hat fordulóban keveset mutatott meg az átigazolása szükségességéről, míg a bal oldali védő pozíciójára vészmegoldásként egy aktív bosnyák válogatott védő, Sinisa Sanicanin érkezett. A védelemmel amúgy is akut problémái vannak a csapatnak. Aki van, az nem jó (lásd az azóta Angliában futballozó Szűcs Kornél esete...) aki jön, az megsérül, nem fér be, hamar távozik (Ondrej Baco, Julien Celestine), aki pedig itt van és megszeretteti magát, az pedig rejtélyes okokból, szerződést bontva távozik, mint pár hete a nigériai Bitok Stephen. Vele kapcsolatban egészségügyi problémákról hallani, ugyanakkor a török élvonalban már talált magának csapatot, a pótlása pedig Sanicaninnal csak részben megoldott. Ahhoz képest, mennyi probléma van ezzel a csapatrésszel, szinte csodaszámba megy, hogy az elmúlt három mérkőzésen nem kaptak gólt, viszont a támadójáték is akadozik. Huszár Marcell és Varga Zétény személyében két fiatal magyar játékos érkezett a nyáron a DVTK-hoz, de ők is csak kölcsönbe, ezért azt a szomorú tényt kell megállapítanunk, hogy csak külföldi futballisták igazoltak tartósan Miskolcra.

Az FTC-től kölcsönkapott Varga Zétény eddig sokat játszik Diósgyőrben (Forrás: dvtk.hu)

A feljutás mellett az új stadionnak is örülhetnek végre Nyíregyházán, na meg annak, hogy újra összecsapnak a két keleti riválisukkal, a Debrecennel és a DVTK-val. A tavaly az NB II-es mezőnyön valósággal átgázoló Szpari is belátta, hogy kénytelen frissíteni a keretén, ha meg akar kapaszkodni az élvonalban, ezért néhány átigazolást tető alá hozott. Eppel Márton személyében egy korábbi gólkirály és válogatott csatár érkezett, ami azért nem semmi, még akkor sem, ha az utóbbi években a játékos épp a gólokkal volt adós Miskolcon és a legutóbbi állomáshelyén, a lengyel Warta Poznannál is. Jaroslav Navrátilnak és Mateus Leoninak nem ismeretlen a szabolcsi levegő, miután mindketten játszottak Kisvárdán korábban, előbbi onnan, utóbbi Kecskemétről csatlakozott a csapathoz, és eddig jó igazolásnak tűnik a védelemben bevethető szerb védő, Ranko Jokics is. Újpesti segédlettel a középpályát is sikerült megerősíteni, ahová érkezett a IV. kerületben létszámfölöttivé vált Aboubakar Keita, valamint kölcsönbe a tehetséges Ognjen Radosevics.

A másik újoncnál, az ETO FC-nél hatalmas volt a jövés-menés és egyelőre nem látni, hogy ettől markánsan erősödött volna a csapat. Távozott a nagy reményekkel szerződtetett Gabriel Boschilia, aki leginkább arról ismert, hogy Kylian Mbappéval együtt játszott a Monacóban néhány éve, de hazánkban csak annyira telt tőle, hogy megmutatta, azok az idők már nagyon messze járnak. Rajta kívül pedig többségében magyar játékosoktól vált meg a klubvezetés átmenetileg (kölcsönadva) vagy végleg (eladva). A szurkolóknak nem tetszik az irány, hiszen Farkas Balázs, Csontos Dominik, Huszár Marcell is több lehetőséget érdemelne az első csapatban szerintük, helyette pedig tanulhatják a külföldi neveket, abban a reményben, hogy legalább valamennyire megéri. Érkezett korábbi tunéziai (Wajdi Sahli), algériai (Nadir Benbouali), togói (Samsindin Ouro), cseh (Filip Kasa) és albán (Marku Albion) válogatott labdarúgó, továbbá brazil, szlovák, horvát és montenegrói fiú is. Az viszont kérdés, hogy mennyire tudnak mély nyomot hagyni az ETO történetében, lehet, hogy sokuk itt tartózkodása épp olyan tiszavirág életű lesz, mint a klub NB I-es szereplése. A rajt alapján legalábbis egyelőre nehéz mást feltételezni.