Norris Verstappen nyakában liheg – az F1-es Emilia-romagnai Nagydíj kibeszélője

Nagyszerű időmérő után unalmas első 50 kör, majd remek zárás és Max Verstappen-győzelem – nagyjából így foglalható össze röviden a múlt hétvégi Formula–1-es Emilia-romagnai Nagydíj. A Red Bull hollandja idén már az ötödik futamgyőzelmét aratta, a verseny viszont közel sem a megszokott arcát mutatta, Imolában ugyanis sikerült megizzasztani Verstappent az utolsó körökben. A Miamiban élete első F1-es diadalát bezsebelő Lando Norris most is remek tempót diktált a leintéshez közeledve, a nagydíj vége felé pedig úgy tűnt, hogy akár ki is csavarhatja a regnáló világbajnok kezéből a győzelmet. Végül aztán hét tizedmásodperc hátrányban másodikként ért be a mclarenes, a látottak viszont arra engednek következtetni, hogy akár váratlanul izgalmassá is válhat a szezon a következő hetekben, hónapokban.

A dobogó legalsó fokára Charles Leclerc fért fel a Ferrarival, aki visszatekintve elégedett lehet a harmadik pozícióval, a maranellóiak azonban előzetesen biztosan többet vártak a hazai pályára hozott fejlesztésektől. Oscar Piastrinak jó hétvégéje volt a másik McLarenben, és ha nem büntetik meg a szombati időmérőt követően egy feltartás miatt, a második rajtkockából akár hasonló remeklésre is képes lehetett volna, mint csapattársa. Az ötödikként befutó Carlos Sainz ezúttal jócskán elmaradt ferraris kollégájától, a mögötte beérkező Mercedesek elégedetten nyugtázhatták a stabil dupla pontszerzést, noha a topcsapatok még mindig külön ligában versenyeznek hozzájuk képest. A nyolcadik Sergio Pérez szörnyű kvalifikációja után a futamra is továbbvitte szenvedését, vele ellentétben a pontszerző helyeket záró Lance Stroll és Cunoda Juki dicsérő szavakat érdemelnek.

A bukdácsolók és a szárnyalók – Imola legjei

Verstappen és Norris kiemelkedett a hétvégén a mezőnyből, így az Emilia-romagnai Nagydíj első két helyén megérdemelten végeztek ők, azaz a legjobbak. Rajtuk kívül ki kell emelnünk Strollt is, aki nem gyakran szerepel kibeszélőink ezen szakaszában, de most kifejezetten erős hétvégét teljesített a kanadai. Gyengébb időmérője után a 13. helyről a kilencedik pozícióig hozta fel az Aston Martint, mindez pedig azért különösen megsüvegelendő, mivel kétszeres világbajnok csapattársa, Fernando Alonso egész hétvégén bőven Stroll mögött állt a teljesítményét tekintve.

A leggyengébb hétvége így nem meglepő módon Alonsót illeti. A harmadik szabadedzésen összetörte az Astont, és noha a szerelők meg tudták javítani az autóját a kvalifikációra, ott az idei legrosszabb formáját mutatta a spanyol, az utolsó helyen végzett. Miután csapata próbálta menteni a menthetőt – változtattak az autóján a futómű-beállításokon – a bokszutcából kényszerült rajtolni, a tempója viszont az egész futamon hiányzott. A futamot befejezők közül ismét az utolsó helyen zárt. Hasonlóan rossz hétvégét produkált Pérez is, aki az időmérőn kiesett a Q2-ben, a versenyen pedig nem volt képes lényegesen előrébb furakodnia a sorban, a nyolcadik pozíció lett az övé.

A legjobb csapat díját egyértelműen odaítélhetjük a McLarennek: a britek fejlesztései Miami után Imolában is működtek, Norris ismét rendkívül gyors volt, ez alkalommal pedig már Piastri is jól ment a teljes csomaggal az autóján.

A leggyengébb csapat díját – idén nem először – a Williams kapja. A tempó ismételten hiányzott az idényt gyengén kezdő Logan Sargeantnél, Alexander Albon versenyének érdemi része pedig egy balul elsült kerékcsere miatt ért véget idő előtt. Csapata rosszul rögzített egy kereket a bokszban az autóján, a brit-thai pilótát meg is büntették amiatt, hogy ilyen állapotban tért vissza a pályára. Így rögtön két kör hátrányba is került a mezőnyhöz képest, a Williams pedig nem látta értelmét, hogy így fejezze be a nagydíjat.

Ismét az időmérő volt a sztár – a hétvége sztorija

Az idei szezonban nem először a szombati nap bizonyult a legizgalmasabbnak a versenyhétvége során. Amíg a vasárnapi futamon egyértelműen meglátszott a csapatok közötti erősorrend – Verstappen szokás szerint elhúzott az élen, előzések nemigen történtek a régebbi F1-es autókra tervezett pályán – a kvalifikáció viszont kifejezetten szoros és kiszámíthatatlan volt (még akkor is, ha végül ott is Verstappen végzett az élen).

A Q1-ben az első tíz pilóta három és fél tizeden belül végzett, ráadásul olyan szokatlan nevek is feltűntek a top ötben, mint Nico Hülkenberg a Haasban és Cunoda a Visa Cash App RB-ben. A japán ráadásul a Q2-ben is gyors volt, így úgy tűnt, hogy a McLarenek és a Ferrarik mellett akár ő is odaérhet Verstappen Red Bulljának környékére. Pérez a kvalifikáció második szakaszában hullott ki, az pedig a sors fintora, hogy pont a VCARB-os Daniel Ricciardo ejtette ki másfél századmásodperccel.

A Q3-ban aztán izgulnia kellett Verstappennek, mivel a McLarenek nagyon jöttek. Az egész időmérő alatt úgy nézett ki a felosztás, hogy Verstappen az első szektorban, míg a McLarenek a harmadikban domináltak, egymás után szórták a lila szektoridőket. Minden azon múlt, hogy ki találja el jobban a középső, második szektort, ahol egyébként a Ferrari tűnt a legkényelmesebbnek. Végül Norris és Piastri is igazán közel került a pole-pozícióhoz, közülük is utóbbi tűnt esélyesebbnek, az utolsó kanyar viszont nem sikerült egészen tisztán, így 74 ezreddel elmaradt a hollandtól.

Az első három versenyzőt 91 ezredmásodperc választotta el egymástól, ami egy olyan idényben, mint a 2024-es, ahol Verstappen bő tíz-húsz másodpercekkel nyeri a futamokat (az imolai, valamint a miami és melbourne-i botlás kivételével), némi felüdülést biztosít a szurkolóknak.

Az időmérős teljesítmény különösen fontos lesz a következő futamon, ami nem más, mint az e hétvégi legendás Monacói Nagydíj. Monte-Carlo szűkös, kanyargós utcáin híresen nehézkes az előzés, így ha valakinek sikerül megfognia Verstappent szombaton, az jó eséllyel pályázik a futamgyőzelemre a hercegségben.

Kiemelt fotó: Getty Images