Willy Kambwala: lesz belőle manchesteri kabala?

„Nagy nyugalommal futballozik, nagyon jó benyomást tett rám az edzéseken. Rendkívül atletikus, nem jön zavarba labdával a lába előtt, most pedig eljött a pillanat, hogy megkapja a lehetőséget.”

Erik ten Hag még decemberben, a West Ham elleni bajnoki előtt dicsérte meg a mindössze 19 éves futballistát, aki Raphaël Varane-nal párban volt hivatva felvenni a harcot Bowennel, Kudusszal, Paquetával. Varane aztán a meccs előtt megbetegedett, Jonny Evans helyettesítette, a United pedig abban a szezonban már a kilencedik védőpárosát volt kénytelen kipróbálni. Nem feltétlenül csak az „apa-fia” kettősön (Evans 36 éves, ha korán kezdi…) múlt a 2–0-s vereség, a kilenc különböző variáció viszont elég jól érzékelteti, milyen problémákkal kellett az idén a holland mesternek megküzdenie. És ha a védelmet sújtó krónikus sérülés- és betegséghullám nem is lehet minden szenvedésre mentség, az bizonyosan nem kérdés, ha a United folyamatosan a Wan-Bissaka/Dalot, Varane, Lisandro Martínez, Shaw négyessel szerepelhet, sokkal több pontot gyűjt.

No de zárójel bezárva, illetve annyiban mégsem, hogy Kambwala éppen emiatt, a védelemből folyvást kiesőket pótolandó kapott a reméltnél korábban szerepet. Ő lett a 248. játékos, aki a United akadémiájáról kikerülve mutatkozhatott be az első csapatban.

Azt követően áprilisban kezdhetett ismét, de mindjárt a legnagyobb presztízzsel bíró összecsapáson, a United Liverpool elleni csúcsrangadóján. Utóbb különlegesen fontos meccsnek bizonyult, meglehet, a Klopp-csapat azzal a döntetlennel vesztette el a bajnoki címet – fejben legalábbis. Látványos összeomlás követte a remit, mintha nem tudta volna feldolgozni a listavezető, hogy egy olyan meccsen engedte magára az üldözőket, amit gólokkal kellett volna megnyernie. A helyzetkialakításban a meccsen nyújtott teljesítményéért amúgy inkább dicsért Kambwala sem tudta megakadályozni a vendégeket, ők azonban majd’ mindet elpuskázták. Darwin Núnez járt ebben az élen.

Kambwala és az uruguayi csatájának lett egy emblematikus pillanata, amikor a fiatal védő hibájából a liverpooli húzhatott el a bal oldalon, de Kambwala utolérte, és látványos becsúszással mentett szögletre, amely után diadalmasan kiintett saját közönségének, még nagyobb buzdításra felszólítva őket. Nekik meg tetszett akadémistájuk szenvedélyessége. „Ilyen vagyok. Nekem ez az életem, a szenvedélyem, a munkám, tudom, hogy az első perctől fogva mindent bele kell adnom. Így tudom élvezni a játékot, és így tudok megfelelni a követelményeknek” – mondta a hazai bemutatkozása után.

Rendkívüli ereje, a 192 centis termetének minden előnye kitűnt a Liverpool elleni mérkőzésen, a földön valamennyi párharcát megnyerte, 29 sikeres átadást jegyzett, volt két tisztázása, két megelőző szerelése – de hát éppen ezért szerződtették.

És nem azért a bakiparádéért, amit az azt követő bajnokin, a Bournemouth ellen bemutatott: 0–0-nál nagyon csúnyán megverte Dominic Solanke, megszerezve a hazaiaknak a vezetést, Bruno Fernandes egyenlítése után pedig Justin Kluivertet hagyta lőni. 1–2. A hollandról azután is lemaradt, de azt kihagyta a bournemouth-i, és Fernandes újbóli egyenlítése sem tudta megmenteni Kambwala hátsóját. Ha nem is lett bűnbak, a megítélése romlott, kisebb sérülése miatt pedig nem tudott egyből javítani. Egy hónappal később, az Arsenal ellen került be ismét a keretbe, de Ten Hag inkább Casemirót játszatta belső védőként helyette. 15 percre szállt be. Persze lehet, ennyi játékidőt sem remélt 19 éves korára.

Kambwalát 2020 őszén – az átigazolási időszakot a Covid okozta leállást követően alaposan kitolták – igazolta át a Manchester United, nem egyedüli tinédzserként. Az akkor 16 esztendős védő egyike volt annak a hat 18 év alatti tehetségnek, akit a United kinézett magának, majd be is gyűjtött (tartva attól, hogy a Brexit miatt erre később nem lesz már módja). A Sochaux-tól érkező hátvéddel pedig olyannyira kivételt tett, hogy az akadémistákra vonatkozó klubprotokollal szemben bemutatkozó fotózással hirdette a megszerzését. A védő játékjoga 4 millió eurót kóstált. Az akadémia Franciaországban állomásozó scoutja, Mathieu Seckinger szúrta ki (ugyanő egy évvel korábban Hannibal Mejbri szerződtetését ajánlotta a Unitednek), hogy jó szemmel-e, az a jövő zenéje.

Ami viszont a múltat illeti: Willy kölyök a Kongói DK fővárosában, Kinshasában született, ötéves volt, amikor a családjával Párizsba költözött, és az egyik külvárosi, de annál nevesebb nevelőklubnak számító Les Ulis-nek lett a tagja, amelyben mások mellett Thierry Henry, Patrice Evra, Anthony Martial cseperedett. A Unitedben egy 4–0-s Derby County elleni U18-as meccsen mutatkozott be, az idősebbek között, de mindjárt meg is mutatva, miért kellett érte olyan fiatalon ennyit fizetni. A következő meccsen viszont megsérült, igen súlyosan: bokaműtét, majd’ egyéves kihagyás. Az a sérülés olyannyira meghatározónak bizonyult, hogy azóta is jóval előbb érkezik meg az edzőkomplexumba, mint a többség, akár órákkal korábban is, és elkezdi a sérülésmegelőző munkát. De tudja, ennyi áldozatvállalásra szükség van, olyankor pláne, ha valaki az álmai együttesében futballozhat.

„Mindig is a United volt az álmom. Nem az, hogy egyszer Angliában, a Premier League-ben futballozhassak, akármelyik klubban. Nem. Az én fejemben csak a United járt

– mondta el még februárban az MU-nak adott rövid interjújában. –

Nem tudom, hogy miért, de amióta az eszemet tudom, a Unitedért rajongtam. Nem néztem sok focit, a Unitedet viszont igen. Az Old Traffordra szerződéssel teljesült az álmom. És ha kezdhettem is decemberben a West Ham ellen, az, hogy utána az Aston Villa ellen az Old Traffordon is pályára léphettem, hogy belekóstolhattam az atmoszférába, minden korábbi élményt felülír. Nulla kettőről fordítottunk, csereként is rettenetesen izgatott voltam. A kispadon ülve bíztam benne, hogy egy-két percet legalább kapok. Amikor a mester szólt, hogy készüljek, beállok, elmondani nem tudom, mennyire felpörögtem. Beálltam, labdába értem – ez azért mindig fontos –, kisvártatva pedig a bíró lefújta a meccset. Győztünk, először győzött velem a csapat, az emberek énekeltek a lelátón, úgy ünnepeltek, hogy beleremegtek a falak. Most is olyan izgatottan beszélek róla, mintha még mindig az a tizenhárom éves srác lennék, aki a Manchester Unitedről álmodik.”

Pedig az álom megvalósult – még ha szorult bele rémálom is a bokaműtéttel. Kambwala azonban nagy küzdő, sosem veszti el a hitét. Mint az a The Athletic cikkéből kiderül, sokáig a csendesebb játékosok közé tartozott, mostanra azonban sokkal többet hallatja a hangját, magabiztossá vált. A mélyen vallásos védő gyakorló templomba járó, a meccsek előtt gyakran előveszi a Bibliát, és olvas fel magának, magában, olyankor az imádkozás sem maradhat el. Az első csapatból André Onanával a legszorosabb a viszonya, a kapus amolyan mentori feladatot is ellát.

Hogy mit hozhat számára a jövő, nagy kérdés, Sir Jim Ratcliffe és az Ineos belépésével, az új szakmai vezetéssel – Jason Wilcox, a Manchester City korábbi akadémiai igazgatója technikai igazgatóként már a Unitedet erősíti, érkezhet még Dan Ashworth a Newcastle-ből – új útra lép a Manchester United. Kambwalának jövőre lejár a szerződése, egyelőre nem hosszabbítottak vele, de a United aligha szívesen engedné el ingyen. Az már eldőlt, hogy a megállapodása lejártával Varane a szezon végén távozik, ez is esélyt kínálhatna a fiatal franciának, kérdés persze, Ten Hag marad-e, ha nem, az új edző mennyit lát bele.

Persze, 19 évesen előtte az élet.