Öt égető kérdés, amire a következő Bundesliga-idény ad majd választ

Az augusztus 23-án, azaz jövő pénteken kezdődő szezon előtt ebben a cikkben a főszerepet az előző idény legjobbjai kapják, és csak egy kicsit tekintünk be a tabella alsóházába. A hátsó fertályról, a várhatóan a kiesés elkerüléséért küzdő csapatokról pedig majd egy külön anyaggal készülünk a következő egy hét folyamán. Nézzük hát most, hogy mi várható a Bundesliga élcsapataitól.

Meddig tart a veretlenségi sorozat?

Bár a Bayer Leverkusen a hibátlan idény felé vezető útról a célegyenesben letért (az Európa-liga döntőjében 3–0-ra kikapott az Atalantától), ám a német bajnokságban kétszeresen is történelmet írt: a klub történetében először szerzett aranyérmet és az első olyan csapat lett, amely veretlenül zárt egy Bundesliga-idényt. Bármennyire is jól működik egy egyesület, egy ilyen eredményhez nagyfokú szerencse is szükségeltetik, mert ritkán állnak annyira össze a csillagok, mint az történt a „gyógyszergyáriaknál” a hosszabbításban eset gólokkal, vagy éppen egy-egy öngóllal, beakadó távoli kísérlettel.

Ugyan a szurkolók joggal tartottak attól, hogy ha nem is szétkapkodja a keretet az európai elit, de néhány kulcsember búcsút int a csapatnak, akiknek az eligazolása az eddig sem túl bőséges merítési lehetőséget tovább szűkítette volna. Ebből semmit sem tapasztaltunk, hiszen egyedül Jonathan Tah távozása tűnt reálisnak, a Bayern München azonban a legfrissebb hírek szerint végleg letett a válogatott középső védő átigazolásáról. Eközben a támadó szekcióba, a középpályára és a védelembe is érkezett erősítés. Az előbbi két sor Martin Terrier és Aleix García személyében a legjobb korban lévő, azonnal bevethető játékossal bővült, míg Jeanuël Belocian a jövő embere.

Hiába erősödtek Xabi Alonsóék a nyáron, a veretlenségi széria hosszabb idejű fenntartása hasonló szenzációnak számítana, mint az előző szezonjuk, különösen úgy, hogy az első öt fordulóban várnak rájuk nagy meccsek, fogadják az RB Leipziget, illetve a Bayern München otthonában is lesz jelenésük.

Ha nincs ló, jó a szamár is?

Ha már szóba került a rekordbajnok, álljunk is meg egy pillanatra. Az újonnan kinevezett vezetőedző, Vincent Kompany még az első tétmérkőzésén sincs túl, és még az is meglehet, hogy a belga kinevezése az egyik legjobb döntésként fog bevonulni a klub történelmébe, ám az utóbbi időszak igencsak méltatlan volt a klub történelméhez, egyfajta imázsrombolással ért fel.

Miközben a bajor klub továbbra is az egyik legnagyobb gazdasági erővel és presztízzsel bíró gigász a sportvilágban, addig a felsővezetésben zajló hatalmi harcok, illetve ezek kivetülése a szakmai munkára sorban ijesztette el az olyan edzőket, akik egy ilyen lehetőségért néhány szezonnal korábban a fél karjukat odaadták volna. Igaz, a jelöltek listája is igen színes volt, Ralf Rangnick, Sebastian Hoeness és Julen Lopetegui neve is fel-felröppent, ők mind karakterben, mind a játékról alkotott képben jelentősen eltérnek egymástól, és ez tökéletesen megmutatja azt a fajta szakmai káoszt, ami a vezetőségi irodákban uralkodik.

Az pedig még ezeknél a nemleges válaszoknál is fájóbb lehetett, amikor a csúnya körülmények között kipenderített korábbi vezetőedzők, Hansi Flick és Julian Nagelsmann is elutasították a felkérést. Kompany szerződtetését akkor is nehezen lehetett volna eladni egyértelmű sikerként, ha azonnal rá vetik ki a hálójukat, így viszont szinte lehetetlen. Kissé hajaz ez a nyár a 2018-asra, amikor Niko Kovac ült le a Bayern kispadjára, bár gyorsan tegyük hozzá azt is, hogy a belga futballról alkotott képe sokkal jobban összeegyeztethető egy ekkora klubbal, mint a horváté volt.

(Forrás: Bayern München)

Mit hoz egy közönségkedvenc előléptetése?

A Borussia Dortmund kétarcú idényéről többször is értekeztünk a közelmúltban. A februári írásunkban már rebesgettünk egy lehetséges BVB-dominót, amelyben végül nem minden elem úgy dőlt el, ahogy azt előzetesen várni lehetett, emiatt pedig nem is volt mindenkinek maradása. Az akkor felvázolt forgatókönyv abban módosult, hogy a leköszönő Hans-Joachim Watzke helyére nem léptették előre Sebastian Kehlt, ezért a sportigazgatói pozíció nem szabadult fel. Ennek eredményeként a sárga-feketék mércéjével katasztrofális bajnoki szereplést produkáló, ugyanakkor a csapattal a BL-döntőig menetelő Edin Terzic, valamint a török topcsapatok által csábított asszisztensedzője, Nuri Sahin között kellett választani.

Végül Sahin megkapta a bizalmat, ezzel immár nem csak állítólagosan, hanem véglegesen is az ő kezébe került a csapat taktikai felkészítése, azt pedig csak a klubházban dolgozók szűk rétege tudhatja, hogy mennyire Terzic saját döntése volt a távozás, és mennyire fogyott el körülötte ténylegesen a levegő. Amennyire bátran megadták a lehetőséget egy korábbi közönségkedvencnek a kispadon, annyira érdekesen zajlik a keret tervezése.

Pascal Gross (33 éves), Serhou Guirassy (28) és Waldemar Anton (28) átigazolása sem tűnik olyan hosszú távú befektetésnek, amiből jelentős bevétel származhat majd, bár Niclas Füllkrug esete cáfolja ezt. A német válogatott középcsatárt tavaly nyáron 30 évesen 17 millió euróért cserébe szerezték meg Brémából, most pedig tízmillióval többért adták tovább a West Hamnek. Az érkezők közül egyértelműen nagy hasznot hozhat a jövőben a klubnak – a pályán és egy esetleges későbbi továbbértékesítéssel – Maximillian Beier (21), illetve fontos szerzemény az évek óta lyukasnak számító szélső védő posztra a Manchester Citytől kölcsönvett 22 éves brazil futballista, Yan Couto is. Nem lenne meglepő, ha az utóbbi pozícióra még érkezne erősítés, a felkészülési meccsek alapján viszont úgy tűnik, Sahin úgy próbálja orvosolni a létszámhiányt, hogy a balhátvéd pozícióban egy belső védőt játszat, jelen esetben Nico Schlotterbecket, aki a labdabirtoklásnál betagozódik harmadik középhátvédnek, és erre a szerepkörre egyébként Ramy Bensebaini is képes lehet.

A rajtra összeáll a stuttgarti puzzle?

Hiába futott szenzációs szezont a második helyre befutó VfB Stuttgart és szerepelt e miatt a médiában az átlagosnál többet, talán így is kevesebb reflektorfényt kaptak a svábok a Leverkusen árnyékában, mint amennyit érdemeltek volna. A csapat azonban nem kerülhette el azt, hogy a – gazdasági értelemben vett – nagyok levadásszák a legjobbjaikat, így költözött Dortmundba a fent említett Anton és Guirassy, Ito Hiroki pedig a Bayern Münchennél kötött ki.

Ezért sem indult örömteli módon a stuttgarti rajongóknak ez az átigazolási időszak, hiszen amíg a legjobbjaik a távozás mezejére léptek, addig az érkezési oldal kifejezetten szerény volt. Az eddig is kölcsönben a klubot erősítő játékosokon túl olyanok jöttek a VfB-hez, akik vagy nem egy BL-főtáblás csapat szintjén futballoztak korábban, vagy már ezen a lépcsőfokon voltak, de nem kaptak állandó lehetőséget. Kivétel is volt azért ez alól, az Augsburg csapatkapitánya és egyben házi gólkirálya, Ermedin Demirovic megszerzése nagy fogás, majd hosszas alkudozás után Deniz Undavot is sikerült visszacsábítani. A két támadó leigazolásával egy hónapon belül kétszer döntötték meg az átigazolási rekordjukat.

Újabb Bo-hatás Mainzban?

Az élmezőny képviselői mellett vessünk egy pillantást egy olyan csapatra is, amely jóval lejjebb van a tabellán, ám március közepén hosszabb terjedelemben írtunk róluk, mert óriási gondban voltak. Végül az FSV Mainz nagy küzdelemben megőrizte az élvonalbeli tagságát. Legutóbb a 2020-2021-es idényben jellemezte hasonló káosz a mainziakat, mint az előző szezonban. Akkor is és most is erőteljesen meglegyintette a kiesés szele őket, és kifejezetten érdekes párhuzam a két eset között, hogy ezúttal is egy Bo keresztnevű dán edző húzta ki a bajból őket. Akkor Bo Svensson volt a megmentő, ezúttal pedig Bo Henriksen.

Henriksen kinevezése előtt 21 bajnokin összesen 12 pontot gyűjtöttek, majd vele a maradék 13 találkozón 23-mal gazdagodtak.

Ez ebben az időszakban a negyedik legtöbb volt. És mindezt nem mélyen védekezve, egy-egy jól sikerült kontrával érték el, hanem direkt, őszinte futballal, nem féltek belemenni néhány adok-kapokba sem. Ezért összeségében gyengült a csapat védekezése (az érkezése előtt átlagosan 1,34 várható gólt engedtek mérkőzésenként, míg azóta 1,73-at), cserébe viszont 13 összecsapáson összesen magasabb xG-t termeltek (26,06), mint a szezon első 21 meccsén (25,62).

Bo Henriksen (Forrás: TV2 Nord)

Ebben a stílusban persze benne van az, hogy belefutnak egy 8–1-be a Bayern München ellenében, ám az is, hogy – hazai pályán – 4–1-re legyőzik a Hoffenheimet, illetve 3–0-ra a Borussia Dortmundot. Ilyen szezonzárás és a biztató alapozó mutatók mellett joggal reménykednek egy nyugodt szezonban a mainzi drukkerek, ami elégedettséggel töltheti majd el őket.