„Csak akkor adomány, ha el is veszed” – 30 for 30: The Gospel According to Mac

Megint csak messziről indulunk, egészen pontosan McCartney gyermekkorától. A sikeres edző szinte el sem tudta volna kerülni, hogy a sporttal foglalkozzon, hiszen egy középiskola közelében lakott, így a kosárlabda- és a futballpálya is elérhető közelségben volt. A tréner már fiatalon is analitikus szemmel figyelte a labdajátékokat, szeretett az edzők közelében lenni, igyekezett ellesni a különböző fogásokat. Mindez pedig olyan jól sikerült, hogy McCartney lett az első tréner, aki középiskolai szinten egy évben nyerte meg a kosárlabda- és a futballbajnokságot is.

Az idén 83 esztendős tréner ennek szellemében került be az amerikai futball világába, ráadásul egy kifejezetten neves franchise-hoz, a Michiganhez, ahol másodedzőként kapott állást az 1970-es évek közepén.

Utána viszont vezetőedzőként is megkapta a lehetőséget, Coloradóba kerülése azonban nem volt zökkenőmentes; hosszú tárgyalássorozat kezdődött, mire végül sikerült megegyezni. Ám a csapat ezt követően sem vált rögtön sikeressé. McCartney az első három idényében összesen hét győzelmet tudott összehozni, így minden bizonnyal sokakat meglepett, hogy meghosszabbították a kontraktusát. Ám nem sokkal később elindult a lassú fejlődés, 1985-ben már pozitív mérleggel zártak, 1986-ban pedig a Colorado közel húsz év után először tudta legyőzni a jóval magasabban jegyzett helyi riválist, a Nebraskát. A gárda legsikeresebbjének pedig az 1990-es évad számít, amikor a Georgia Tech mellett a bajnoki címet is megszerezték.

Idővel azonban a tisztán szakmai kapcsolatokat emberi tényezők is befolyásolták. Coloradóban akkoriban még nagyon kevés afroamerikai diák fordult meg, így McCartney játékosainak nem volt egyszerű beilleszkedni. Ebből komoly problémák adódtak, a tréner pedig többféle válságkezelési módszerrel próbálkozott. Egyrészt bevezette azt a szabályt, hogy minden rendőrségi eljárásért eltiltás jár, sőt ha valaki rövid időn belül kétszer is konfliktusba kerül a hatóságokkal, az egész évadot ki kellett hagynia. Másrészt McCartney saját karrierje legjobb döntésének nevezte, hogy alkalmazta Dr. William Miles pszichológust, aki a tréner szerint

„semmit sem tudott a futballról, de mindent arról, milyen egy fekete férfinak felnőni.”

Volt azonban egy ennél is személyesebb történet, amelynek főszereplője Sal Aunese volt. A fiatal irányítót hatalmas tehetségként tartották számon, McCartney szerint az is csoda volt, hogy magukhoz tudták csábítani. Kezdetben jól is teljesített, nem sokkal később viszont úgy tűnt, konfliktusba kerülhet trénerével, hiszen annak lánya, Kristy McCartney bejelentette, gyermeket vár, az apuka pedig Aunese. A hármas azonban azonban végül egyezségre jutott, a játékos csapaton belüli pozícióját nem befolyásolta ez az affér. A gyermek egyébként végül megszületett, sőt a nem is távolodott el a felmenőitől, hiszen T. C. McCartney korábbi játékosként jelenleg a Cleveland Browns másodedzője. Aunese sorsa azonban tragikus fordulatot vett, hiszen nem sokkal később a rák egy ritka fajtáját diagnosztizálták nála, a vizsgálatokat követően pedig már csak néhány hónapig élt.

McCartney edző karrierje a 90-es évek közepén ért véget, a coloradói egyetemi csapat történetében ő ült a legtöbb alkalommal a kispadon (153) és ő szerezte a legtöbb győzelmet (93) is. Ezt követően keresztény közösségekben vállalt vezető szerepet, és több könyvet is megjelentetett. Edzői filozófiájának alapját így foglalja össze:

„Ha egy játékos látja, hogy mögötte vagy, és nem kötsz kompromisszumokat, tisztelni fog. Nem fog minden pillanatban szeretni, de fel fog rád nézni “

Jim Podhoretz filmje a 30 for 30 egyik legterjedelmesebb epizódja (több mint 100 perc), de sikerült is ezt az időtartamot tartalommal megtölteni. Az pedig kétségtelen tény, hogy Bill McCartney minden ízében érdekes személyiség.

2. rész (The Band That Wouldn’t Die): „Nem tudom nézni, hogy egy férfi sír”

5. rész (Without Bias): „Az ártatlanságunkat vették el”

9. rész (Guru of Go): Az edző szent őrült

10. rész (No Crossover. The Trial of Allen Iverson): Mi történt azon az estén?

16. rész (The Two Escobars): „A nemzeti büszkeségünkért játszottunk”

17. rész (The Birth of Big Air): Mindig magasabbra vágyott

21. rész (Unmatched): Az ellenfelem a barátom

23. rész (Into the Wind): Széllel szemben

24. rész (Four Days in October): Aki látta, nem feledi

25. rész (Once Brothers): „Kosárlabdázók vagyunk, nem politikusok”

26. rész (Tim Richmond: To the Limit): Autóversenyző Hollywoodból

28. rész (The Best That Never Was): „Nem futball volt, gyógyulás”

31. rész (Broke): „Pénzt keresni könnyű, megtartani nehezebb”

33. rész (There’s No Place Like Home): „Hogyan árazod be a történelmet?”

36. epizód (You Don’t Know Me): Min múlik a siker?

39. epizód (Hawaiian: The Legend of Eddie Aikau): Természetes közegük a víz

42. epizód (Big Shot): „Két dolgot csináltak. Rekordokat döntöttek és nyertek”

43. epizód (This is What They Want): „Én nem azért játszottam, hogy barátokat szerezzek

44. epizód (Bernie and Earnie): Ha két ember érti egymást

46. rész (Price of Gold):„Amerikának nem erre volt szüksége”

48. rész (Bad Boys): Ha nyersz, hatással vagy az emberekre”

49. rész (Slaying the Badger): „Olyan, mint egy F1-es hétvége és egy maraton keveréke”

51. rész (The Day the Series Stopped): Meghatározó élmény, minden értelemben

52. rész (When the Garden Was Eden): „A Knicks olyan volt, mint egy jó rockbanda”

54. rész (Brothers in Exile): Ugrás az ismeretlenbe

56. rész (Rand University): „Nem volt tökéletes, de megcsinálta”

58. rész (I Hate Christian Laettner): „Az előítélet nem mindig felel meg a valóságnak”

59. rész (Sole Man): „A szürkezónában mozgott”

60. rész (Angry Sky): „Saját projektjének rabja volt”

61. rész (Trojan War):  Az egyetemi futball Hollywoodja

62. rész (The Prince of Pennsylvania): A milliárdos, aki végzett az olimpiai bajnokkal

Kiemelt kép: ESPN