Negatív várható gólkülönbséggel jutott Anglia a döntőbe, mégis lehet esélye a spanyolok ellen?

A spanyolok abszolút értékben és 90 perces átlagot nézve is a legmagasabb várható számot hozták össze a tornán tizenegyesek nélkül. Szabad szemmel is jól láthatóan rendkívül domináns, tetszetős futballal rukkoltak elő, élvezetes volt nézni a semleges szurkolóknak szinte minden mérkőzésüket.

Mitől volt ennyire közönségszórakoztató a játékuk és a döntőben is hasonlóra számíthatunk-e?

Az Európa-bajnokság előtti felvezető írásunkban említettük, hogy a tornán valószínűleg kulcsszerepe lesz a két szélsőnek, Nico Williamsnek és Lamine Yamalnak, akik a cselezés és a labdavezetés tekintetében sokkal erősebbé teszik a spanyol válogatottat, mint a 2022-es vb-n látott, kizárólag „passzerekre” épülő csapat volt. Elsősorban nekik köszönhető (top 10-ben vannak e mutatókban az Eb-n), hogy átlagosan a második legtöbb labdavezetésük volt a hispánoknak és a harmadik legtöbb sikeres cselük, amivel meg tudták sok esetben bontani a védelmet és utána könnyebb helyzetből tudtak kiosztani egy-egy kulcspasszt – ebből Yamalnak van a legtöbb (16) a teljes mezőnyben. Ennek ellenére nem két egyszemélyes show-t láthatunk a két szélen a spanyoloktól. A támadójátékuk attól igazán működőképes, hogy mind a jobb, de főleg a bal oldalon folyamatosan forgásokat, helycseréket hajtanak végre a játékosok, amiket az ellenfelek védői nehezen tudnak követni, nem tudják elosztani a játékosokat, hogy az egyes mozgásokat követően kinek kire kell figyelni. A bal oldalon Nico Williams ezt a rendre magasan felfutó Marc Cucurellával és Fabián Ruizzal teszi meg, de alkalmanként a rendre visszalépő kilences Álvaro Morata is inkább a bal oldalon helyezkedik és beszáll negyedik embernek ebbe a körforgásba, ahogyan azt a legjobb klubcsapatoktól láthatjuk. Rodri mellett Ruiz vagy Cucurella biztosít, de a másikuk Williamsszel cserélgeti a helyét.

A másik oldalon Yamal ugyanezt teszi a jobbhátvédként sokat felfutó Dani Carvajallal – amikor éppen nincs eltiltva – és amíg egészséges volt, Pedrivel. Amikor az ellenfél a védelmének erőforrásait áthelyezi arra az oldalra, ahol éppen a forgásokat, összjátékot végrehajtják a spanyolok, akkor érkezik az átívelés a hosszú kapufa irányába, ahol pedig rendre van érkező ember. Ebből már számos gólt szereztek az Eb-n. Azzal, hogy a sérült Pedri helyén Dani Olmo játszott az elmúlt két mérkőzésen, még egy taktikai opció nyílt meg De la Fuente számára, ugyanis az előszeretettel visszalépő Morata helyére nagyon gyakran indul be Olmo, aki támadja a mélységet, ezáltal leköti általában két védő figyelmét, akik így nem tudnak kisegíteni a szélre.

Az angolok milyen taktikával próbálják meg megállítani a spanyol támadásokat?

Az angolok védekezése ezen a tornán alkalmazkodó volt. A svájciak ellen, amikor tudták, hogy Granit Xhakáék 3–2–5-ben támadnak majd, akkor Bukayo Saka védekező fázisban a jobb oldalon ötödik védőt játszott, annyira mélyen visszazárt. Valamint az eddigi legerősebb ellenfelük, Hollandia ellen is a mérkőzés végén mély blokkban ötödik védő volt az Arsenal támadója, míg az első félidő második felében, amikor igazán jól működött presszingjük, akkor hatos pozícióba jött vissza Declan Rice mellé. Southgate-et és az ő biztonságra törekvő játékát ismerve azt gondolom, hogy a kiváló játékosokkal teletűzdelt és gyakran hat játékossal a tizenhatos előterében helyezkedő spanyolok ellen gyakran láthatjuk majd az 5–3–2-es védekezési formációt. Az angolok mérkőzésenként 0,79 xG-t kaptak, ami kiváló mutató. Ez több okból is fakad. Egyrészt nem nyílnak ki, amikor támadnak, a leglassabban építik a támadásaikat az egész mezőnyben, ezért a biztosító védekezésük nincs akkora veszélynek kitéve, mint egy direkten játszó csapatnál, ahol gyorsan megy előre a labda és gyorsan is jön vissza, illetve mindig van 5 játékos a labda mögött, amikor átmennek az ellenfél térfelére. A védelmi vonaluk középmagasan helyezkedik általában és a teljes mezőny legjobban szerelő és egyik legjobb labdaszerzője a hatosuk Rice személyében. Azt sem szabad elhallgatni, hogy olyan csapattal még nem találkoztak, amelyet a torna előtt a végső győzelemre esélyesek közé sorolhattunk. Az angol támadóknak az kell, hogy legyen a feladatuk védekezésben, hogy Aymeric Laporte-ot és különösen Rodrit ki tudják zárni a játékból, hogy ők ne tudják elindítani a spanyol akciókat. A presszing során a jobb oldal felé, Robin Le Normand és Carvajal felé kellene terelni a játékot, mert ők sokkal kevésbé jók a labda előre juttatásában. A középpályán a spanyol építkezések második fázisában, amennyiben 5–3–2-ben védekeznek az angolok, akkor mindenkinek meglesz a saját embere. Az angol védőharmadban pedig az határozhatja meg az angolok védekezését, hogy De la Fuente a döntőben fel meri-e engedni őket a támadósor magasságába, mert akkor létszámfölényeket alakíthatnak ki, vagy Rice-nak a védelmi vonalig vissza kell majd lépnie, hogy őrizze Olmót. Azt nem gondolom, hogy emberezve letámadnának az angolok, ezt egyszer-kétszer megpróbálták a sokkal szerényebb képességű szlovákok ellen és katasztrófa, kapott gól lett belőle. Ez a válogatottnál nincs is begyakorolva láthatólag, pedig a játékosok többsége olyan klubcsapatban játszik, akik gyakran élnek ezzel a fegyverrel.

Tanult-e Southgate a hollandok elleni meccsből?

Térjünk át az angolok támadójátékára. Sokan kérdezhetnék – jogosan –, hogy mire is? Ahogyan az Eb előtt írtuk, ennél a támadószekciónál egyénekre lebontva erősebbet, megkockáztatom, egyetlen klubcsapat sem képes talán kiállítani. Ennek ellenére 0,72-es xG-t hoznak össze meccsenként a büntetőket nem számolva, ami kritikán aluli teljesítmény, a topligákban a kiesőjelöltek szoktak ilyen mutatót felmutatni. Összesen 4,8 npxG-t termeltek 6 meccs alatt, Yamal egyedül 4,1 npxG+várható gólpasszt termelt, úgy, hogy négyszer lecserélték, egyszer pedig csak 19 percet kapott. Ha a tizenegyeseket nem nézzük, akkor negatív xG különbséggel állnak az angolok az eddigi hat meccsük alapján az Eb-n. A rendes játékidőt figyelembe véve 4 döntetlen és kettő egygólos siker a mérlegük, ennél rosszabb mutatóval már tényleg nem is lehetne döntőbe jutni. Egy 38 meccses bajnoki rendszerben Southgate irányításával semmire nem jutnának minden bizonnyal, hiába a sok kiváló játékos, ám az Eb-n azzal, hogy egy-egy klasszisuk megvillan, amikor már óriási a baj, el tudtak jutni a fináléig.





A hollandok védekezési hibáit, elcsúszásait az első félidőben kihasználták az angolok, az volt az egyetlen vállalható félidejük eddig az Eb-n, de a második félidőben, amíg Ollie Watkins és Cole Palmer nem jött be a hajrára, nem volt támadójátékuk. Watkins játéka kulcsfontosságú lenne, mert ő az egyedüli, aki támadja a mélységet, olyan játékosuk pedig számtalan van, aki ki tudja őt ugratni. Akár a kétcsatáros játék is indokolt lenne, amelyben Harry Kane visszalép, Watkins pedig a félterületből támadja a spanyol védők mögötti üres területet, mert bizony várhatóan ott lesz tér, nem a kapujuk előtt fognak lehorgonyozni a hispánok.

Az angolok ugyanannyit birtokolták a labdát, mint a spanyolok és így sikerült meccsenként több mint 1 npxG-vel kevesebbet összehozni, mint a spanyoloknak. Mivel a legjobb képességű játékosaik vannak a szigetországiaknak, így a nagyon kevés lehetőségből kihozzák a maximumot, remek lövéseket adnak le, rossz helyzetekből is. A gondjuk a labda támadóharmadba történő eljuttatásával van, amellett, hogy helyzeteket sem tudnak kialakítani. John Stones nem léphet ki a védelemből, mint a Manchester Cityben, Rice nyomás alatt nem szereti felvenni a labdát, ezért inkább visszalép és hosszú passzokkal operál, amiben sokkal nagyobb a kockázat, Kobbie Mainoo pedig inkább megindul a labdával, vagy oldalra, illetve hátra passzol, várhatóan a spanyolok ellen is gondban lesznek a labdakihozatallal. Erre lehetne egy jó megoldás Trent-Alexander Arnold, aki akár a védelmi vonalból, akár a jobbszélről indíthatna a magasan presszingelő spanyolok mögé, de Southgate ezt nem fogja bevállalni, mert védekezésben sokkal inkább benne van az ő játékában a hiba lehetősége, mint Kyle Walkerében. A spanyolok, amíg nincsen náluk az előny, 4–4–2-ben magasan támadnak majd le, ahogy megszokhattuk, és igyekeznek az egyik oldalra szorítani az angolok akcióit, erről részletesen ebben a cikkben írtunk. Az angolok fegyvere még az lehet, ha Luke Shaw tudja vállalni a mérkőzést, akkor ő a bal oldali szélességet adva széthúzhatja a négyfős spanyol védelmet, de valakinek akkor is kellene indulni a kapu felé labda nélkül és Watkinson kívül ezt más nem tette meg eddig. Az pedig nagy kérdés, mikor érkezik majd a pályára az Aston Villa csatára, mert azt nem tudom elképzelni, hogy Southgate a kezdőbe jelölje.

Kiemelt fotó: The Mirror